HU/SB 4.20.21
21. VERS
- sa ādi-rājo racitāñjalir hariṁ
- vilokituṁ nāśakad aśru-locanaḥ
- na kiñcanovāca sa bāṣpa-viklavo
- hṛdopaguhyāmum adhād avasthitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—ő; ādi-rājaḥ—az eredeti király; racita-añjaliḥ—összetett kezekkel; harim—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; vilokitum—ránézni; na—nem; aśakat—képes volt; aśru-locanaḥ—szeme tele könnyel; na—nem; kiñcana—bármit; uvāca—mondani; saḥ—ő; bāṣpa-viklavaḥ—a hangja elcsuklott; hṛdā—szívével; upaguhya—megölelve; amum—az Urat; adhāt—maradt; avasthitaḥ—állva.
FORDÍTÁS
Az eredeti király, Pṛthu Mahārāja szemébe könnyek szöktek, így nem látta elég élesen az Urat, s elcsukló, akadozó hangján megszólalni sem volt képes, hogy valamiképp megszólítsa Őt. Csupán megölelte az Urat a szívében, és csak állt összekulcsolt kézzel.
MAGYARÁZAT
Ugyanúgy, ahogy a Brahma-saṁhitā ādi-puruṣának, az eredeti személyiségnek nevezi Kṛṣṇát, Pṛthu királyra ez a vers ādi-rājaḥként, eredeti vagy eszményi királyként utal, mert az Úr felhatalmazott inkarnációja volt. Pṛthu király nagyszerű bhakta volt, s ugyanakkor nagy hős is, aki birodalmában minden nemkívánatos elemet legyőzött. Olyan hatalma volt, hogy a harcban Indrával, a mennyek királyával vetekedett. Alattvalóit megvédelmezte, mert mindig vallásos tettekkel foglalta le és az Úr iránti odaadásra tanította őket. Egyetlen fillér adót sem szedett be az emberektől úgy, hogy ne lett volna képes megmenteni őket minden csapástól. Az élet legsúlyosabb csapása, ha istentelenné és ezáltal bűnössé válunk. Az államfő vagy a király felelős azért, ha hagyja, hogy az emberek bűnössé váljanak a tiltott szexuális élet, az alkohol- és kábítószer fogyasztás, a húsevés és a szerencsejátékok élvezetébe merülve, s mivel fölöslegesen adóztatja őket, szenvednie kell bűnös életük sorozatos visszahatásai miatt. Ezeket az alapelveket kell betartania egy irányító hatalomnak, s mivel Pṛthu Mahārāja követte valamennyit, a vers ādi-rājaḥnak nevezi.
Még egy olyan lelkiismeretes király, mint Pṛthu Mahārāja is első rangú tiszta bhaktává válhat. Viselkedéséből jól láthatjuk, hogyan árasztotta el az eksztázis kívül-belül a tiszta odaadó szolgálat végzése közben.
Épp ma olvastam Bombay napilapjaiban, hogy a kormány a szesztilalmi törvény eltörlésére készül. Gandhi együtt-nem-működési mozgalma óta Bombayben szesztilalom volt érvényben, s az emberek nem ihattak. Sajnos azonban az emberek annyira leleményesek, hogy egyre több pálinkát kezdtek főzni illegálisan, s bár nyilvánosan, az üzletekben nem árusítják, a nyilvános illemhelyeken és az ehhez hasonló szokatlan helyeken mindenhol szeszes italt mérnek. A kormány képtelen volt meggátolni a törvénytelen csempészést, ezért úgy határozott, hogy alacsonyabb áron állít elő szeszes italokat, hogy az emberek közvetlenül az államtól vegyék meg azt az alkoholmennyiséget, amire vágynak, s ne a nyilvános illemhelyeken szerezzék be. A kormánynak nem sikerült kigyógyítania polgárait a bűnös életből, ezért hogy ne veszítsék el az adókat, amelyekkel a kincstárat feltöltik, elhatározták, hogy szeszes italokat fognak gyártani, hogy ellássák az embereket, akik arra vágynak.
Egy ilyen kormány nem képes útját állni a bűnös életből származó visszahatásoknak, vagyis a háborúknak, a járványoknak, az éhínségnek, a földrengéseknek és az ehhez hasonló csapásoknak. A természet törvénye szerint, ha megszegjük Isten törvényét (melyet a Bhagavad-gītā dharmasya glāniḥnak nevez, engedetlenségnek a természet törvényeivel vagy Istennel szemben), nyomban szigorú büntetésben lesz részünk a hirtelen kirobbanó háborúk formájában. Nemrégiben India és Pakisztán között dúlt háború. Tizennégy napja alatt tömérdek emberélet és pénz veszett el, és az egész világon zavart okozott. Ezek a bűnös élet visszahatásai. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalomnak az a célja, hogy az embereket tisztává és tökéletessé tegye. Még ha csak részben tisztulunk meg a Kṛṣṇa-tudat kifejlesztésével, akkor is csökkenni fog a kéj és a mohóság, az emberek anyagi betegsége, ahogy azt a Bhāgavatam írja (naṣṭa-prāyeṣv abhadreṣu). Ezt pusztán a Śrīmad-Bhāgavatam tiszta üzenetének, a Kṛṣṇa-tudatnak a terjesztésével lehetővé tehetjük. A hatalmas kereskedelmi és ipari cégek több ezer rúpiát fordítottak a védelmi alapra, ami puskapor formájában csak elégeti a pénzt, de amikor arra kérjük őket, hogy járuljanak hozzá nagyvonalúan a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom fejlesztéséhez, vonakodnak. Ilyen körülmények között a világ mindig szenvedni fog az ehhez hasonló zendülésektől és háborúktól, amelyek annak a következményei, hogy az emberek nem Kṛṣṇa-tudatosak.