HU/SB 4.22.16
16. VERS
- vyaktam ātmavatām ātmā
- bhagavān ātma-bhāvanaḥ
- svānām anugrahāyemāṁ
- siddha-rūpī caraty ajaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vyaktam—világos; ātma-vatām—a transzcendentalistának; ātmā—az élet célja; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; ātma-bhāvanaḥ—mindig arra vágyik, hogy felemelje az élőlényeket; svānām—akinek a saját bhaktái; anugrahāya—hogy kegyét adja; imām—így; siddha-rūpī—tökéletesen önmegvalósított; carati—vándorol; ajaḥ—Nārāyaṇa.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindig vágyik rá, hogy felemelje az élőlényeket, akik szerves részei, s hogy különleges áldásban részesítse őket, az egész világot bejárja olyan önmegvalósított személyek formájában, mint amilyenek ti vagytok.
MAGYARÁZAT
Többféle transzcendentalista van: a jñānīk vagy imperszonalisták, a misztikus yogīk és természetesen az Istenség Legfelsőbb Személyisége bhaktái. A Kumārák azonban yogīk és jñānīk is voltak, végül pedig bhaktákká váltak. Kezdetben személytelen filozófiát vallottak, ám idővel odaadó cselekedetekbe kezdtek, ezért ők a legkiválóbb transzcendentalisták. A bhakták az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselői, s hogy felemeljék a feltételekhez kötött lelkeket eredeti tudatuk szintjére, bejárják az univerzumokat, hogy felvilágosítsák őket a Kṛṣṇa-tudatról. A legjobb bhakták az ātmavatok, azok, akik teljesen megvalósították a Legfelsőbb Lelket. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége Paramātmāként mindenki szívében ott lakozik, és megpróbál mindenkit a Kṛṣṇa-tudat szintjére emelni. Emiatt ātma-bhāvanának nevezik. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindig arra törekszik, hogy megadja az intelligenciát az egyéni léleknek, amellyel a lélek megértheti Őt. Mindig az egyénnel van, ahogy egy barát ül a barátja mellett, és minden élőlénynek vágyai szerint biztosít lehetőségeket.
Az ātmavatām szó nagyon fontos ebben a versben. Háromféle bhakta létezik, a kaniṣṭha-adhikārī, a madhyama-adhikārī és az uttama-adhikārī, vagyis a kezdő, a prédikáló és a mahā-bhāgavata, a magas szinten álló, fejlett bhakta. Magas szinten álló, fejlett bhakta az, aki teljes tudással rendelkezik a Védák végkövetkeztetéséről, s így bhaktává válik. Sőt, nemcsak ő maga nem kételkedik, hanem képes másokat is meggyőzni a védikus bizonyítékok erejével. A fejlett bhakta megkülönböztetés nélkül minden más élőlényt is a Legfelsőbb Úr szerves részeként lát. A madhyama-adhikārī (prédikáló) szintén nagyon jól ismeri a śāstrákat, és másokat is meg tud győzni, de különbséget tesz kedvező és kedvezőtlen között, azaz nem törődik a démonikus élőlényekkel. A kezdő, a kaniṣṭha-adhikārī nem tud túl sokat a śāstráról, de teljes hite van az Istenség Legfelsőbb Személyiségében. A Kumārák azonban a mahā-bhāgavaták szintjén álltak, mert miután behatóan tanulmányozták az Abszolút Igazságot, bhaktákká váltak. Más szóval teljes tudással rendelkeztek a védikus végkövetkeztetést illetően. A Bhagavad-gītāban az Úr megerősíti, hogy a sok-sok bhakta közül az, aki alaposan ismeri a Védák végkövetkeztetését, nagyon kedves Neki. Mindenki a mentalitása szerinti legideálisabb helyzetbe próbál felemelkedni. A karmīk, akik a testi életfelfogás szerint élnek, megpróbálják a végletekig élvezni az érzékkielégítést. A jñānīk elképzelése szerint az a legmagasabb szintű helyzet, ha az Úr sugárzásába merülnek. Egy bhakta számára azonban a legfelsőbb szintet az jelenti, hogy az egész világon prédikálja az Istenség Legfelsőbb Személyisége dicsőségét. A bhakták ezért valójában a Legfelsőbb Úr képviselői, s emiatt, mint Maga Nārāyaṇa járják a világot, mert a szívükben hordozzák Nārāyaṇát, s a dicsőségét hirdetik. Nārāyaṇa képviselője éppen olyan, mint Nārāyaṇa, azonban nem szabad azt a következtetést levonnunk, amit a māyāvādīk, hogy az ilyen emberből Nārāyaṇa lett. A māyāvādīk általában Nārāyaṇának szólítják a sannyāsīkat. Az ő elképzelésük az, hogy pusztán azzal, hogy valaki a sannyāsa rendbe lép, egyenlővé válik Nārāyaṇával, vagy Maga Nārāyaṇa lesz. A vaiṣṇava végkövetkeztetés eltér ettől, ahogyan azt Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura kijelentéséből is láthatjuk:
- sākṣād-dharitvena samasta-śāstrair
- uktas tathā bhāvyata eva sadbhiḥ
- kintu prabhor yaḥ priya eva tasya
- vande guroḥ śrī-caraṇāravindam
A vaiṣṇava filozófia szerint a bhaktát nem azért fogadják el Nārāyaṇával azonos szinten állónak, mert Nārāyaṇává vált, hanem mert Nārāyaṇa legbensőségesebb szolgája lett. Az ilyen nagy személyiségek lelki tanítómesterként tevékenykednek az emberek javát szolgálva, és emiatt a lelki tanítómestert, aki Nārāyaṇa dicsőségét prédikálja, olyan szinten kell elfogadnunk, mint Magát Nārāyaṇát, és meg kell adnunk neki mindazt a tiszteletet, ami Nārāyaṇát illeti meg.