HU/SB 4.22.17
17. VERS
- maitreya uvāca
- pṛthos tat sūktam ākarṇya
- sāraṁ suṣṭhu mitaṁ madhu
- smayamāna iva prītyā
- kumāraḥ pratyuvāca ha
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
maitreyaḥ uvāca—a nagy bölcs, Maitreya folytatta; pṛthoḥ—Pṛthu királynak; tat—azt; sūktam—a Védák végkövetkeztetését; ākarṇya—hallva; sāram—nagyon lényegretörő; suṣṭhu—alkalomhoz illő; mitam—lerövidített; madhu—kellemes hallani; smayamānaḥ—mosolyogva; iva—mint; prītyā—nagy elégedettsége miatt; kumāraḥ—nőtlen; pratyuvāca—válaszolt; ha—így.
FORDÍTÁS
A nagy bölcs, Maitreya így folytatta: Miután Sanat-kumāra, a szentek vezetője végighallgatta Pṛthu Mahārāja sokatmondó, alkalomhoz illő és szabatosan megfogalmazott beszédét, mely nagy örömet okozott a fülének, teljes elégedettséggel elmosolyodott, s így válaszolt:
MAGYARÁZAT
Pṛthu Mahārāja szavai, melyeket a Kumārákhoz intézett, számos okból rendkívül dicséretreméltóak voltak. Egy beszédet a legszebb szavakból kell összeállítani, úgy, hogy kellemes legyen hallgatni, s hogy az alkalomhoz illő legyen. Az ilyen szónoklatot sokatmondónak nevezik. E jellemzőket mind fellelhetjük Pṛthu Mahārāja beszédében, hiszen ő tökéletes bhakta. Yasyāsti bhaktir bhagavaty akiñcanā sarvair guṇais tatra samāsate surāḥ: „Aki rendíthetetlen odaadással hisz az Istenség Legfelsőbb Személyiségében, és mindig Őt szolgálja, abban minden jó tulajdonság kialakul.” (SB 5.18.12) A Kumārák nagyon elégedettek voltak, és Sanat-kumāra beszélni kezdett.