HU/SB 4.22.3
3. VERS
- tad-darśanodgatān prāṇān
- pratyāditsur ivotthitaḥ
- sa-sadasyānugo vainya
- indriyeśo guṇān iva
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat—őt; darśana—látván; udgatān—mivel nagyon vágytak rá; prāṇān—élet; pratyāditsuḥ—békésen ment; iva—mint; utthitaḥ—felállt; sa—vele; sadasya—társak vagy követők; anugaḥ—miniszterek; vainyaḥ—Pṛthu király; indriya-īśaḥ—egy élőlény; guṇān iva—ahogy az anyagi természet kötőerői befolyásolják.
FORDÍTÁS
A négy Kumāra láttán Pṛthu Mahārāja alig várta, hogy üdvözölhesse őket. Minisztereivel együtt egy pillanat alatt talpra szökkent, akár egy feltételekhez kötött lélek, akinek érzékeit azonnal elragadják az anyagi természet kötőerői.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 3.27) így ír:
- prakṛteḥ kriyamāṇāni
- guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ
- ahaṅkāra-vimūḍhātmā
- kartāham iti manyate
Minden feltételekhez kötött lelket az anyagi természet kötőerőinek bizonyos keveréke befolyásol, s így sajátságos tevékenységekhez vonzódik, amelyeket kénytelen végrehajtani, hiszen teljes egészében az anyagi természet hatása alatt áll. Pṛthu Mahārāját a vers egy ilyen feltételekhez kötött lélekhez hasonlítja, nem azért, mert az volt, hanem mert olyan nagy lelkesedéssel vágyott rá, hogy fogadhassa a Kumārákat, mintha az élete forgott volna veszélyben nélkülük. A feltételekhez kötött lélek vonzódik az érzékkielégítés tárgyaihoz. Szemét csábítja a szép látvány, fülét vonzza a kellemes zene, orra vonzódik egy szép virág illatához, nyelve pedig finom ételeket szeretne megízlelni. Éppen így az összes többi érzékét is — a kezét, a lábát, a gyomrát, a nemi szervét, az elméjét stb. — oly könnyen rabul ejti az élvezet tárgyainak csábítása, hogy nem tud többé uralkodni magán. Pṛthu Mahārāja ugyanígy nem tudott uralkodni vágyán, hogy köszöntse a négy Kumārát, akiknek teste amiatt, hogy rendkívül fejlett lelki szinten álltak, ragyogott. Így aztán nemcsak ő, de miniszterei és társai is nagy örömmel köszöntötték a négy Kumārát. „Madarat tolláról, embert barátjáról” — tartja a közmondás. A világon minden ember a magához hasonlókhoz vonzódik. Az iszákos ahhoz vonzódik, aki maga is iszákos, a szent életű ember pedig a szentekhez. Pṛthu Mahārāja a lelki fejlődés legmagasabb szintjén állt, s emiatt vonzódott a Kumārákhoz, akikkel azonos kategóriába tartozott. Azt mondják tehát, hogy egy embert abból lehet megismerni, milyen társaságban forog.