HU/SB 4.22.31
31. VERS
- bhraśyaty anusmṛtiś cittaṁ
- jñāna-bhraṁśaḥ smṛti-kṣaye
- tad-rodhaṁ kavayaḥ prāhur
- ātmāpahnavam ātmanaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhraśyati—elpusztul; anusmṛtiḥ—állandóan rágondolva; cittam—tudat; jñāna-bhraṁśaḥ—a valódi tudástól megfosztva; smṛti-kṣaye—az emlékezet elvesztésével; tat-rodham—meggátolva azt a folyamatot; kavayaḥ—nagy, művelt tudósok; prāhuḥ—vélték; ātma—a léleké; apahnavam—pusztulás; ātmanaḥ—a léleké.
FORDÍTÁS
Amikor valaki eltér eredeti tudatától, elveszti a képességét, hogy emlékezzen korábbi helyzetére és felismerje a jelenlegit. Ha az emlékezet elvész, akkor minden elsajátított tudás hamis alapokra épül. A művelt tudósok úgy tartják, hogy ha ez bekövetkezik, a lélek elveszett.
MAGYARÁZAT
Az élőlény, a lélek mindig létező és örök. Nem veszhet el, de a művelt tudósok úgy mondják, elveszett, ha nincs igazi tudása. Ez a különbség az állatok és az emberi lények között. A kevésbé intelligens filozófusok szerint az állatoknak nincsen lelkük. A valóságban igenis van lelkük, súlyos tudatlanságuk miatt azonban úgy tűnik, elvesztették lelküket. Lélek nélkül a test nem képes mozogni — ez különbözteti meg az élő testet az élettelentől. Amikor a lélek nincs a testben, a testet halottnak nevezik. Akkor mondják a lélekről, hogy elveszett, amikor nem nyilvánít ki megfelelő tudást. Eredeti tudatunk a Kṛṣṇa-tudat, mert szerves részei vagyunk Kṛṣṇának. Amikor ezt a tudatot eltérítik, s az élőlény az eredeti tudatát beszennyező anyagi légkörbe kerül, akkor azt gondolja magáról, hogy az anyagi elemek terméke. Nem emlékezik többé eredeti helyzetére, s elfelejti, hogy ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége szerves része, akárcsak az alvó ember, aki elfelejti, ki is ő valójában. Amikor tehát a helyes tudat tevékenységeit valami meggátolja, az elveszett lélek minden tettét hamis alapokon hajtja végre. Jelenleg az emberi társadalom a testi azonosítás valótlan szintjén cselekszik, ezért azt mondhatjuk, hogy korunk emberei elvesztették a lelküket, és ebben a tekintetben nem különbek az állatoknál.