HU/SB 4.22.32
32. VERS
- nātaḥ parataro loke
- puṁsaḥ svārtha-vyatikramaḥ
- yad-adhy anyasya preyastvam
- ātmanaḥ sva-vyatikramāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; ataḥ—ezután; parataraḥ—nagyobb; loke—ezen a világon; puṁsaḥ—az élőlényeknek; sva-artha—érdek; vyatikramaḥ—akadály; yat-adhi—azon túl; anyasya—másoknak; preyastvam—érdekesebbnek lenni; ātmanaḥ—az önvalónak; sva—saját; vyatikramāt—akadály által.
FORDÍTÁS
Semmi sem veszélyezteti jobban az ember saját érdekét, mint ha azt gondolja, hogy vannak jobb dolgok, mint az önmegvalósítás.
MAGYARÁZAT
Az emberi élet legfőbb célja az önmegvalósítás. Az „önvaló” a Legfelsőbb Önvalóra és az egyéni önvalóra, vagyis az Istenség Legfelsőbb Személyiségére és az élőlényre utal. Amikor azonban valakit jobban érdekel a test és a testi érzékkielégítés, akadályokat teremt önmaga számára az önmegvalósítás útján. Māyā hatására az érzékkielégítéshez kezd jobban vonzódni, ami ezen a világon tilos azok számára, akiket az önmegvalósítás érdekel. Az embernek nem szabad az érzékkielégítéssel törődnie, hanem ehelyett úgy kell cselekednie, hogy a Legfelsőbb Lélek érzékeit tegye elégedetté. Mindaz, amit ezzel az elvvel ellentétben tesz valaki, kétségtelenül veszélyezteti a saját érdekét.