HU/SB 4.22.47
47. VERS
- yair īdṛśī bhagavato gatir ātma-vāda
- ekāntato nigamibhiḥ pratipāditā naḥ
- tuṣyantv adabhra-karuṇāḥ sva-kṛtena nityaṁ
- ko nāma tat pratikaroti vinoda-pātram
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaiḥ—azok által; īdṛśī—olyan fajta; bhagavataḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; gatiḥ—fejlődés; ātma-vāde—lelki elmélkedés; ekāntataḥ—teljes megértéssel; nigambhiḥ—védikus bizonyítékokkal; pratipāditā—meggyőzően megalapozott; naḥ—nekünk; tuṣyantu—légy elégedett; adabhra—korlátlan; karuṇāḥ—kegy; sva-kṛtena—saját cselekedeted által; nityam—örök; kaḥ—aki; nāma—senki; tat—az; pratikaroti—semlegesít; vinā—nélküle; uda-pātram—tenyerében vizet kínálva.
FORDÍTÁS
Pṛthu Mahārāja így folytatta: Hogyan fizethetnénk vissza adósságunkat azoknak, aki megvilágosodásunk érdekében a védikus bizonyítékok alapján, teljes meggyőződéssel elmagyarázták az Istenség Legfelsőbb Személyiségével kapcsolatos önmegvalósítás útját, határtalan szolgálatot végezve? Nem tehetünk mást, mint két tenyerünkben vízzel kínáljuk őket, hogy elégedettek legyenek. Az ilyen nagy személyiségeket csupán önnön tevékenységeik tehetik elégedetté, melyeket az emberi társadalomban hajtanak végre végtelen kegyükből.
MAGYARÁZAT
Az anyagi világban a kiváló személyiségek nagyon szeretnek jótékony szolgálatot végezni az emberi társadalom javára, ám valójában senki sem végezhet nagyobb szolgálatot, mint az, aki az Istenség Legfelsőbb Személyiségével kapcsolatos lelki megvalósításról szóló tudást terjeszti. Minden élőlény az illuzórikus energia fogságában van. Valódi kilétükről megfeledkezve keringenek az anyagi létben, és egyik testből a másikba vándorolva kutatnak a békés élet után. Minthogy azonban nagyon keveset tudnak az önmegvalósításról, nem találnak semmilyen megnyugvást, holott mohón vágynak elméjük békességére és valamiféle alapvető boldogságra. A szentek, például a Kumārák, Nārada, Prahlāda, Janaka, Śukadeva Gosvāmī és Kapiladeva, valamint e hiteles tekintélyek követői, a vaiṣṇava ācāryák és szolgáik értékes szolgálatot nyújthatnak az emberiség számára azzal, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége és az élőlény közötti kapcsolatról szóló ismereteket terjesztik. Ez a tudás jelenti a legnagyobb áldást az emberiség számára.
A Kṛṣṇáról szóló tudás olyan nagy ajándék, hogy lehetetlen meghálálni a jótevőnek. Pṛthu Mahārāja arra kérte ezért a Kumārákat, hogy legyenek elégedettek saját jótékony tetteikkel, melyekkel kiszabadítják a lelkeket māyā karmai közül. A király látta, hogy nem tudja másképp elégedetté tenni őket nagyszerű cselekedeteikért. A vinoda-pātram szót két részre lehet bontani, a vinā és az uda-pātram szavakra, de egy szóként is lehet értelmezni, vinoda-pātramként, aminek a jelentése: „bohóc”. Egy bohóc tettei csak nevetést váltanak ki az emberből. Aki megpróbálja visszafizetni az adósságát a lelki tanítómesterének vagy annak, aki Kṛṣṇa transzcendentális üzenetét tanítja neki, az éppúgy nevetségessé válik, mint egy bohóc, mert ezt az adósságot lehetetlen visszafizetni. Aki eredeti Kṛṣṇa-tudatára ébreszti az emberiséget, az minden ember legjobb barátja és jótevője.