HU/SB 4.22.48


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


48. VERS

maitreya uvāca
ta ātma-yoga-pataya
ādi-rājena pūjitāḥ
śīlaṁ tadīyaṁ śaṁsantaḥ
khe ’bhavan miṣatāṁ nṛṇām


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

maitreyaḥ uvāca—a nagy bölcs, Maitreya folytatta szavait; te—ők; ātma-yoga-patayaḥ—az odaadó szolgálat révén történő önmegvalósítás mesterei; ādi-rājena—az eredeti király (Pṛthu); pūjitāḥ—imádta őket; śīlam—jellem; tadīyam—a királyé; śaṁsantaḥ—magasztalva; khe—az égben; abhavan—megjelentek; miṣatām—miközben figyelték; nṛṇām—az emberek.


FORDÍTÁS

A nagy bölcs, Maitreya így folytatta: A négy Kumārát, az odaadó szolgálat mestereit rendkívül elégedetté tette, amikor Pṛthu Mahārāja ekképpen imádta őket, olyannyira, hogy megjelentek az égen, és magasztalni kezdték jellemét. Mindenki láthatta őket.


MAGYARÁZAT

Azt mondják, hogy a félistenek sohasem érintik a földet a lábukkal    —    az űrben járnak és utaznak. Ahogy a nagy szentnek, Nāradának, úgy a Kumāráknak sem volt szükségük semmilyen járműre ahhoz, hogy utazzanak az űrben. Siddhaloka lakói szintén képesek gép nélkül utazni a világűrben. Egyik bolygóról a másikra mehetnek, s ezért siddháknak nevezik őket, mert szert tettek minden misztikus és yoga-képességre. Ilyen nagy szentek, akik teljes tökéletességet értek el a misztikus yogában, nincsenek ebben a korban a Földön, mert az emberiség nem méltó arra, hogy a jelenlétüket élvezze. A Kumārák azonban magasztalták Pṛthu Mahārāja tulajdonságait, lelkes, odaadó hozzáállását, alázatosságát, és rendkívül elégedettek voltak azzal, ahogyan imádta őket. Pṛthu Mahārāja kegyéből birodalma közönséges lakói mind láthatták a Kumārákat repülni a világűrben.