HU/SB 4.22.50
50. VERS
- karmāṇi ca yathā-kālaṁ
- yathā-deśaṁ yathā-balam
- yathocitaṁ yathā-vittam
- akarod brahma-sāt-kṛtam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
karmāṇi—tettek; ca—szintén; yathā-kālam—az időhöz és a körülményekhez mérten; yathā-deśam—a helynek és a körülményeknek megfelelően; yathā-balam—az ember saját erejéhez mérten; yathā-ucitam—amennyire lehetséges; yathā-vittam—amennyi pénzt az ember erre tud fordítani; akarot—elvégzett; brahma-sāt—az Abszolút Igazságban; kṛtam—csinált.
FORDÍTÁS
Önmagában elégedett lévén Pṛthu Mahārāja az időhöz, körülményeihez, képességeihez és pénzügyi helyzetéhez mérten a lehető legtökéletesebben hajtotta végre kötelességeit. Minden tettének célja az volt, hogy elégedetté tegye az Abszolút Igazságot, s így helyesen cselekedett.
MAGYARÁZAT
Pṛthu Mahārāja lelkiismeretes uralkodó volt, akinek egyszerre kellett eleget tennie kṣatriyaként, királyként és bhaktaként ráháruló kötelességeinek. Tökéletesen végezte az Úr odaadó szolgálatát, ezért tökéletesen hajtotta végre előírt kötelességeit is, az időnek, a körülményeknek, anyagi helyzetének és személyes képességeinek megfelelően. Ezzel kapcsolatban a karmāṇi szó fontos ebben a versben. Pṛthu Mahārāja tettei nem közönségesek cselekedetek voltak, mert kapcsolatban álltak az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Śrīla Rūpa Gosvāmī azt tanácsolta, hogy ne utasítsuk el azt, ami kedvez az odaadó szolgálatnak, ám az ilyen tettet sem szabad közönséges munkának vagy gyümölcsöző cselekedetnek tekinteni. Egy hétköznapi munkás például azért köt üzletet, hogy pénzt keressen az érzékkielégítéséhez. Lehet, hogy egy bhakta ugyanúgy, ugyanazt a munkát végzi, az ő célja azonban az, hogy elégedetté tegye a Legfelsőbb Urat. Tettei tehát nem közönséges tettek.
Pṛthu Mahārāja cselekedetei sem voltak hát hétköznapi cselekedetek: teljesen lelkiek és transzcendentálisak voltak, mert Pṛthu Mahārāja célja az volt, hogy elégedetté tegye az Urat. Éppúgy, ahogy Arjunának harcosként a harccal kellett elégedetté tennie Kṛṣṇát, Pṛthu Mahārāja királyként végezte királyi kötelességeit Kṛṣṇa örömére. Valójában minden, amit a világ császáraként tett, tökéletesen illett egy tiszta bhaktához. Egy vaiṣṇava költő ezért azt mondja: vaiṣṇavera kriyā-mudrā vijñe nā bujhāya, senki sem értheti meg egy tiszta bhakta cselekedeteit. Lehet, hogy közönséges cselekedeteknek tűnnek, ám mögöttük mély szándék van — az Urat akarják elégedetté tenni. Annak, aki meg akarja érteni egy vaiṣṇava cselekedeteit, nagyon gyakorlottnak kell lennie. Pṛthu Mahārāja nem engedte meg magának, hogy a négy varṇán és āśramán kívül ténykedjen, holott mint vaiṣṇava paramahaṁsa volt, transzcendentális minden anyagi cselekedethez képest. Megmaradt kṣatriya-pozíciójában, hogy uralkodjon a világ fölött, ugyanakkor transzcendentális maradt az ilyen cselekedetekkel szemben azáltal, hogy elégedetté tette az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Elfeledve, hogy tiszta bhakta, kívülről egy rendkívüli hatalommal rendelkező, kötelességtudó királynak mutatta magát. Egyetlen tettét sem a saját érzékkielégítése érdekében hajtotta tehát végre: minden, amit tett, az Úr érzékeinek örömére szolgált. Ezt nagyon érthetően elmagyarázza a következő vers.