HU/SB 4.22.51
51. VERS
- phalaṁ brahmaṇi sannyasya
- nirviṣaṅgaḥ samāhitaḥ
- karmādhyakṣaṁ ca manvāna
- ātmānaṁ prakṛteḥ param
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
phalam—eredmény; brahmaṇi—az Abszolút Igazságban; sannyasya—feladván; nirviṣaṅgaḥ—szennyeződés nélkül; samāhitaḥ—teljesen elkötelezett; karma—tevékenység; adhyakṣam—felülvigyázó; ca—és; manvānaḥ—mindig rá gondolva; ātmānam—a Felsőlélek; prakṛteḥ—az anyagi természetnek; param—transzcendentális.
FORDÍTÁS
Pṛthu Mahārāja teljes szívéből az Istenség Legfelsőbb Személyisége örök szolgája volt, transzcendentális az anyagi természethez képest. Tetteinek minden gyümölcsét az Úrnak ajánlotta, s mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége, minden dolog tulajdonosa szolgájának tekintette magát.
MAGYARÁZAT
Pṛthu Mahārāja élete, valamint az, hogy életét az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális szerető szolgálatának szentelte, jó példaként szolgál a karma-yogára. A karma-yoga kifejezés gyakran szerepel a Bhagavad-gītāban. Pṛthu Mahārāja a valóságos példa arra, mi is igazából a karma-yoga. A vers meghatározza a karma-yoga helyes gyakorlásának első követelményét. Phalaṁ brahmaṇi sannyasya (vagy vinyasya): az ember ajánlja tettei gyümölcsét a Legfelsőbb Brahmannak, Parabrahmannak, Kṛṣṇának. Így cselekedvén valójában a lemondott életrendben, a sannyāsában van. A Bhagavad-gītā (BG 18.2) kijelenti, hogy azt, ha valaki az Istenség Legfelsőbb Személyiségének adja tetteinek gyümölcsét, sannyāsának nevezik.
- kāmyānāṁ karmaṇāṁ nyāsaṁ
- sannyāsaṁ kavayo viduḥ
- sarva-karma-phala-tyāgaṁ
- prāhus tyāgaṁ vicakṣaṇāḥ
„A bölcsek az összes tett eredményének feladását hívják lemondásnak [tyāgának]. A nagy tudásúak ezt az állapotot nevezik az élet lemondott rendjének [sannyāsának].” Noha Pṛthu Mahārāja családfenntartóként élt, valójában az élet lemondott rendjébe, a sannyāsába tartozott. Ez a következő versekből még világosabbá válik.
A nirviṣaṅgaḥ („szennyezetlen”) szó nagyon fontos, mert Pṛthu Mahārāja nem ragaszkodott tettei eredményeihez. Az anyagi világban az emberek mindig annak a birtoklására gondolnak, amit összegyűjtöttek, vagy amiért dolgoznak. Amikor valaki tettei gyümölcseit az Úr szolgálatába állítja, valójában karma-yogát gyakorol. Mindenki végezheti a karma-yogát, de különösen a családosoknak könnyű, akik az otthonukban oltárra állíthatják az Úr mūrtiját, s imádhatják Őt a bhakti-yoga módszerei szerint. Ez a módszer kilenc folyamatot foglal magában: a hallást, az éneklést, az emlékezést, a szolgálatot, a mūrti imádatát, az imádkozást, az utasítások végrehajtását, Kṛṣṇa barátként történő szolgálatát, valamint azt, hogy mindent feláldozunk Érte.
- śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ
- smaraṇaṁ pāda-sevanam
- arcanaṁ vandanaṁ dāsyaṁ
- sakhyam ātma-nivedanam
- (SB 7.5.23)
A karma-yoga és a bhakti-yoga e módszereit a Kṛṣṇa-tudat Nemzetközi Szervezete az egész világon hirdeti, és bárki elsajátíthatja őket csupán azáltal, hogy követi a Szervezet tagjainak példáját.
Az otthoni vagy a templomi mūrtit minden dolog tulajdonosának tartják, és mindenkit a mūrti örök szolgájának tekintenek. Az Úr transzcendentális, mert nem része ennek az anyagi teremtésnek. Ebben a versben a prakṛteḥ param szavak szerepelnek, mivel ebben az anyagi világban mindent az Úr külső, anyagi energiája teremtett, de az Úr Maga nem ennek az anyagi energiának a teremtménye. Az Úr a legfelsőbb felügyelője minden anyagi teremtménynek, ahogy azt a Bhagavad-gītā (BG 9.10) is megerősíti:
- mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ
- sūyate sa-carācaram
- hetunānena kaunteya
- jagad viparivartate
„Ó, Kuntī fia, ez az anyagi természet, ami egyike energiáimnak, az Én irányításom alatt működik, létrehozva a mozgó és a mozdulatlan lények mindegyikét. Az anyagi természet törvénye alapján újra és újra teremtődik és semmisül meg ez a megnyilvánulás.”
Minden anyagi változás és fejlődés, ami az anyag csodálatos kölcsönhatásai következtében végbemegy, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa felügyelete alatt áll. Az anyagi világ eseményei nem véletlenül történnek. Ha valaki mindig Kṛṣṇa szolgája marad, és mindent az Ő szolgálatában használ, akkor jīvan-muktának, felszabadult léleknek tekintik, még az anyagi világbeli életében is. Általában azután szabadul fel az ember, hogy elhagyja a jelenlegi testét, de aki Pṛthu Mahārāja példáját követve él, az már ebben az életben felszabadul. A Kṛṣṇa-tudatban tetteink eredménye a Legfelsőbb Személy akaratától függ. Valójában az eredmény semmiképpen sem saját ügyességünktől, hanem teljes mértékben a Legfelsőbb akaratától függ. Ez az igazi jelentősége a phalaṁ brahmaṇi sannyasyának. Az a lélek, aki az Úr szolgálatának szentelte az életét, sohase higgye magát tulajdonosnak vagy irányítónak. A bhaktának, aki átadta magát Istennek, az odaadó szolgálatban előírt szabályok és rendeletek szerint kell végeznie a munkáját, és tetteinek eredménye teljesen az Úr legfelsőbb akaratától függ.