HU/SB 4.23.1-3


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


1-3. VERSEK

maitreya uvāca
dṛṣṭvātmānaṁ pravayasam
ekadā vainya ātmavān
ātmanā vardhitāśeṣa-
svānusargaḥ prajāpatiḥ
jagatas tasthuṣaś cāpi
vṛttido dharma-bhṛt satām
niṣpāditeśvarādeśo
yad-artham iha jajñivān
ātmajeṣv ātmajāṁ nyasya
virahād rudatīm iva
prajāsu vimanaḥsv ekaḥ
sa-dāro ’gāt tapo-vanam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

maitreyaḥ uvāca—a bölcs Maitreya folytatta; dṛṣṭvā—miután látta; ātmānam—a testnek; pravayasam—öreg kor; ekadā—egyszer; vainyaḥ—Pṛthu király; ātma-vān—teljesen jártas a lelki tudásban; ātmanā—önmaga által; vardhita—megnövelt; aśeṣa—korlátlanul; sva-anusargaḥ—az anyagi javak teremtése; prajā-patiḥ—az alattvalók védelmezője; jagataḥ—mozgó; tasthuṣaḥ—mozdulatlan; ca—is; api—bizonyára; vṛtti-daḥ—aki járadékot ad; dharma-bhṛt—aki betartja a vallásos elveket; satām—a bhaktáknak; niṣpādita—hiánytalanul végrehajtotta; īśvara—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; ādeśaḥ—rendelet; yat-artham—összhangban Vele; iha—ebben a világban; jajñivān—elvégzett; ātma-jeṣu—fiainak; ātma-jām—a föld; nyasya—jelezve; virahāt—az elkülönülés miatt; rudatīm iva—úgy, mintha szomorkodna; prajāsu—az embereknek; vimanaḥsu—a szomorúnak; ekaḥ—egyedül; sa-dāraḥ—a feleségével; agāt—ment; tapaḥ-vanam—az erdőbe, ahol az ember lemondásokat végezhet.


FORDÍTÁS

Amikor életének utolsó szakaszában észrevette, hogy öregszik, Pṛthu Mahārāja, a nagy lélek, a világ királya minden összegyűjtött kincsét kiosztotta a mozgó és mozdulatlan élőlények között. A vallásos elveknek megfelelően mindenkinek járadékot biztosított, és miután eleget tett az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasításainak, teljes összhangban Vele fiait a Földnek ajánlotta, amelyet a lányának tartottak. Aztán elhagyta alattvalói társaságát, akik bánatukban alig tudták visszatartani könnyeiket. Fájt nekik a király távolléte, aki egyedül, csupán felesége társaságában az erdőbe vonult, hogy lemondásokat végezzen.


MAGYARÁZAT

Pṛthu Mahārāja az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyik śaktyāveśa inkarnációja volt, s azért jelent meg a Földön, hogy végrehajtsa a Legfelsőbb rendeleteit. A Bhagavad-gītā elmondja, hogy a Legfelsőbb Úr minden bolygó tulajdonosa, és mindig azt szeretné látni, hogy az élőlények minden egyes bolygón boldogan élnek, s végzik kötelességeiket. Amint eltérnek kötelességeik végrehajtásától, az Úr megjelenik a Földön, ahogyan azt a Bhagavad-gītā (BG 4.7) megerősíti: yadā yadā hi dharmasya glānir bhavati bhārata.

Vena király uralkodása idején számtalan rendellenesség mutatkozott, ezért az Úr elküldte legbensőségesebb bhaktáját, Pṛthu Mahārāját, hogy teremtsen rendet. Pṛthu Mahārāja teljesítette az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasításait, elrendezte a világ ügyeit, s készen állt, hogy visszavonuljon. Példamutató volt abban, ahogyan uralkodott, s most példamutatóan fog visszavonulni is. Fiai között szétosztotta minden tulajdonát, és megbízta őket, hogy uralkodjanak a világ felett, aztán feleségével az erdőbe vonult. Fontos ezzel kapcsolatban megjegyeznünk, hogy a vers azt mondja, Pṛthu Mahārāja egyedül vonult vissza, ugyanakkor magával vitte a feleségét is. A védikus elvek szerint, amikor az ember visszavonul a családi élettől, magával viheti a feleségét, mivel a férjet és a feleséget egynek tekintik, s így együtt végezhetnek lemondásokat, hogy felszabaduljanak. Ezt az utat követte Pṛthu Mahārāja, a példamutató jellem, s ez a védikus civilizáció útja is. Az embernek nem szabad a halála pillanatáig otthon maradnia, hanem egy alkalmas időpontban meg kell válnia a családi élettől, és fel kell készülnie arra, hogy visszatérjen Istenhez. Nem férhetett hozzá kétség, hogy Pṛthu Mahārāja, Isten śaktyāveśa inkarnációja, aki valójában, mint Kṛṣṇa képviselője érkezett Vaikuṇṭháról, visszatér Istenhez. Ám annak érdekében, hogy minden tekintetben példát mutasson, a tapo-vanában ő is szigorú lemondásoknak vetette alá magát. Láthatjuk, hogy abban az időben sok tapo-vana, olyan erdő létezett, ami kifejezetten a visszavonulásra és a lemondások végzésére volt alkalmas. Valójában mindenki számára kötelező volt a tapo-vanába vonulni, hogy teljes menedéket keressen az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél, hiszen ha valaki az otthonában marad, nagyon nehéz lemondania a családi életről.