HU/SB 4.25.24
24. VERS
- stanau vyañjita-kaiśorau
- sama-vṛttau nirantarau
- vastrāntena nigūhantīṁ
- vrīḍayā gaja-gāminīm
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
stanau—mellek; vyañjita—jelezve; kaiśorau—kora ifjúság; sama-vṛttau—ugyanolyan kerek; nirantarau—közel egymás mellett álló; vastra-antena—a szári végével; nigūhantīm—megpróbálta befedni; vrīḍayā—szégyenlősen; gaja-gāminīm—úgy lépkedve, mint egy nagy elefánt.
FORDÍTÁS
Szárija végével igyekezett elfedni egymás mellett arányosan domborodó kebleit, s miközben úgy lépkedett, mint egy nagy elefánt, szégyenlősen újra és újra ezzel próbálkozott.
MAGYARÁZAT
A két mell a ragaszkodást és az irigységet jelképezi. A rāga és a dveṣa (ragaszkodás és irigység) jellemzőiről a Bhagavad-gītā (BG 3.34) ír:
- indriyasyendriyasyārthe
- rāga-dveṣau vyavasthitau
- tayor na vaśam āgacchet
- tau hy asya paripanthinau
„Az érzékek ragaszkodását és ellenszenvét az érzéktárgyak iránt bizonyos elvekkel kell szabályozni. Az embernek nem szabad e vonzódás és irtózás irányítása alá kerülnie, mert ezek csak akadályt jelentenek az önmegvalósítás útján.”
A ragaszkodás és az irigység e képviselői nagyon kedvezőtlenül hatnak a lelki életben tett fejlődésre. Az embernek nem szabad vonzódnia a fiatal nők kebléhez. A nagy szent, Śaṅkarācārya azt mondta a nők — különösen a fiatalok — melléről, hogy az csupán izom és vér kombinációja. Nem szabad vonzódnunk az illuzórikus energiához, a domború, bimbózó keblekhez. Ők māyā ügynökei, és az a céljuk, hogy legyőzzék az ellentétes nemet. Mindkét kebel egyformán vonzó, ezért sama-vṛttaunak nevezik őket. A nemi ösztön még az öreg emberek szívében is megmarad, egészen a halál pillanatáig. Ahhoz, hogy valaki megszabaduljon ettől az ösztönzéstől, nagyon fejlett lelki tudattal kell rendelkeznie, olyannal, mint Yāmunācārya, aki azt mondta:
- yad-avadhi mama cetaḥ kṛṣṇa-pādāravinde
- nava-nava-rasa-dhāmany udyataṁ rantum āsīt
- tad-avadhi bata nārī-saṅgame smaryamāṇe
- bhavati mukha-vikāraḥ suṣṭhu niṣṭhīvanaṁ ca
„Amióta Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálatát végzem, s örökké új örömet fedezek fel Benne, azóta bármikor a nemi örömre gondolok, köpök a gondolatra, és számat az undor torzítja el.” Amikor valaki fejlett lelki szinten áll, a fiatal nők keblét képező húsból és vérből álló csomók nem vonzzák többé. Fontos a nirantarau szó, mert bár a keblek ellentétes oldalon helyezkednek el, működésük ugyanaz. Nem szabad különbséget tennünk a ragaszkodás és az irigység között. Ahogyan a Bhagavad-gītā (BG 3.37) elmondja, mindkettő a rajo-guṇa terméke (kāma eṣa krodha eṣa rajo-guṇa-samudbhavaḥ).
A nigūhantīm („igyekezett befedni”) szó arra utal, hogy még ha valakit meg is fertőzött a kāma, a lobha, a krodha stb., a Kṛṣṇa-tudat segítségével megváltozhat. A kāmát (a kéjt) tehát Kṛṣṇa szolgálatában is lehet használni. Az egyszerű munkások a kéjtől hajtva éjt nappallá téve dolgoznak, s hozzájuk hasonlóan a bhakta is éjjel-nappal keményen dolgozhat, hogy elégedetté tegye Kṛṣṇát. Ahogyan a karmīk erejüket megfeszítve dolgoznak, hogy kielégítsék a kāma-krodhāt, úgy kell dolgoznia a bhaktának is, hogy elégedetté tegye Kṛṣṇát. A krodhát (a dühöt) szintén felhasználhatja az ember Kṛṣṇa szolgálatában, amikor az abhakta démonokra dühös. Hanumānjī is így tett. Az Úr Rāmacandra nagy bhaktája volt, és dühét arra használta, hogy felgyújtsa Rāvaṇa, az abhakta démon birodalmát. A kāmát (a kéjt) tehát felhasználhatjuk arra, hogy elégedetté tegyük Kṛṣṇát, a krodhát (dühöt) pedig arra, hogy megbüntessük a démonokat. Amikor mindkettőt Kṛṣṇa szolgálatában alkalmazzuk, elvesztik anyagi jelentőségüket, és lelki jelentőségük lesz.