HU/SB 4.25.49
49. VERS
- mukhyā nāma purastād dvās
- tayāpaṇa-bahūdanau
- viṣayau yāti pura-rāḍ
- rasajña-vipaṇānvitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mukhyā—a fő; nāma—nevezett; purastāt—a keleti oldalon; dvāḥ—kapu; tayā—azáltal; āpaṇa—Āpaṇa nevű; bahūdanau—Bahūdana nevű; viṣayau—két hely; yāti—szokott menni; pura-rāṭ—a város királya (Purañjana); rasa-jña—Rasajña nevű; vipaṇa—Vipaṇa nevű; anvitaḥ—vele.
FORDÍTÁS
Az ötödik, keleti kaput Mukhyānak, főkapunak nevezték. Ezen a kapun keresztül Rasajña és Vipaṇa nevű barátaival a király két helyre szokott látogatni: Bahūdanába és Āpaṇába.
MAGYARÁZAT
A szájat a versben főkapunak, a legfontosabb kapunak nevezik. Ez egy rendkívül fontos bejárat, mert két feladata van: az egyik az evés, a másik pedig a beszéd. Rasajña barátunkkal, a nyelvvel eszünk, amely számtalan különféle ételt képes megízlelni. Beszédre is használjuk, s az anyagi érzéki élvezetről vagy a védikus tudásról egyaránt tud beszélni. Ez a vers érthető módon az anyagi érzéki élvezetet emeli ki, s ezért használja a rasajña szót.