HU/SB 4.29.23-25
23-25. VERSEK
- ādhayo vyādhayas tasya
- sainikā yavanāś carāḥ
- bhūtopasargāśu-rayaḥ
- prajvāro dvi-vidho jvaraḥ
- evaṁ bahu-vidhair duḥkhair
- daiva-bhūtātma-sambhavaiḥ
- kliśyamānaḥ śataṁ varṣaṁ
- dehe dehī tamo-vṛtaḥ
- prāṇendriya-mano-dharmān
- ātmany adhyasya nirguṇaḥ
- śete kāma-lavān dhyāyan
- mamāham iti karma-kṛt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ādhayaḥ—az elme zavarai; vyādhayaḥ—a test zavarai, azaz a betegségek; tasya—Yavaneśvarának; sainikāḥ—a katonái; yavanāḥ—yavanák; carāḥ—követők; bhūta—az élőlényeknek; upasarga—bánat idején; āśu—nagyon hamar; rayaḥ—nagyon hatalmas; prajvāraḥ—Prajvāra nevű; dvi-vidhaḥ—kétféle; jvaraḥ—láz; evam—így; bahu-vidhaiḥ—különböző; duḥkhaiḥ—megpróbáltatások által; daiva—a sors által; bhūta—más élőlények által; ātma—a test és az elme által; sambhavaiḥ—teremtett; kliśyamānaḥ—szenvedni kényszerül; śatam—száz; varṣam—évek; dehe—a testben; dehī—az élőlény; tamaḥ-vṛtaḥ—anyagi léttel fedve; prāṇa—életnek; indriya—az érzékeknek; manaḥ—az elmének; dharmān—jellemzők; ātmani—a léleknek; adhyasya—helytelenül neki tulajdonítva; nirguṇaḥ—noha transzcendentális; śete—lefekszik; kāma—az érzéki élvezeteknek; lavān—töredékeken; dhyāyan—meditálva; mama—enyém; aham—én; iti—így; karma-kṛt—a cselekvő.
FORDÍTÁS
Yavaneśvara [Yamarāja] követőit a halál katonáinak hívják, és valamennyiüket a testet és az elmét érő különböző zavarokként ismerik. Prajvāra képviseli a kétféle lázat: a rendkívüli forróságot és a rendkívüli hideget, azaz a tífuszt és a tüdőgyulladást. A testben fekvő élőlényt rengeteg megpróbáltatás éri, melyeket a sorsnak, más élőlényeknek, valamint saját testének és elméjének köszönhet. Az élőlényt, aki engedelmességre kényszerül a test, az elme és az érzékek követeléseivel szemben, s aki számtalan különféle betegségben szenved, minden megpróbáltatás ellenére megannyi terv ragadja magával kéjes vágya miatt, hogy élvezze a világot. Noha transzcendentálisan fölötte áll az anyagi létnek, tudatlanságból mégis elfogadja ezeket az anyagi szenvedéseket a hamis éntudat (az „én” és „enyém” felfogás) következtében. Száz évet él így le a testében.
MAGYARÁZAT
A Védák kijelentik: asaṅgo ’yaṁ puruṣaḥ. Az élőlény valójában független az anyagi léttől, mert a lélek nem anyagi. A Bhagavad-gītā szintén azt mondja, hogy az élőlény a felsőbbrendű energia, míg az anyagi elemek — a föld, a víz, a tűz, a levegő stb. — az alacsonyabb rendű energiát alkotják. Az anyagi elemeket bhinnának, különálló energiának is nevezik. Amikor a belső vagy felsőbbrendű energia kapcsolatba kerül a külső energiával, rengeteg megpróbáltatás éri. A Bhagavad-gītāban (BG 2.14) az Úr azt mondja: mātrā-sparśās tu kaunteya śītoṣṇa-sukha-duḥkha-dāḥ, az anyagi testnek köszönhetően az élőlénynek sok-sok szenvedést okoz a levegő, a víz, a tűz, a rendkívüli meleg, a rendkívüli hideg, a napsütés, a túlzásba vitt evés, az egészségtelen étel, a test három alkotóelemének (kapha, pitta és vāyu) rossz egyensúlya, és még sorolhatnánk, mi minden. A beleket, a torkot, az agyat és a test más részeit kínzó betegségek olyan hatalmasak, hogy borzasztó szenvedést okoznak az élőlénynek. Az élőlény azonban különbözik ezektől az anyagi elemektől. A versben szereplő kétféle lázat mai szóhasználattal tüdőgyulladásként és tífuszként lehetne leírni. Amikor a test magas lázban ég, akkor tífusza és tüdőgyulladása van, amit itt Prajvārának neveznek. Vannak olyan szenvedések is, amelyeket más élőlények okoznak. Az állam adókat vet ki, aztán ott a sok tolvaj, szélhámos és csaló is. A más élőlények okozta szenvedéseket adhibhautikának nevezik. Vannak olyan szenvedések is, mint például az éhínség, a járványok, a nélkülözés, a háború, a földrengések stb. Ezeket a félistenek vagy más olyan dolgok idézik elő, amelyek felett nincs hatalmunk. Az élőlénynek valójában rengeteg ellensége van. Ez a vers valamennyit felsorolja, hogy rámutasson, milyen nyomorúságos is ez az anyagi lét.
Ismerve az anyagi lét alapvető gyötrelmét, az embernek vágynia kell arra, hogy kiszabaduljon az anyag fogságából és hazatérjen, vissza Istenhez. Igazából az élőlény egyáltalán nem boldog ebben az anyagi testben. A test miatt szenved a szomjúságtól és az éhségtől, és emiatt vannak rá hatással a szavak, az elme, a düh, a gyomor, a nemi szervek, a végbélnyílás, stb. A transzcendentális élőlényt sokféle szenvedés veszi körül pusztán azért, mert elégedetté akarja tenni az érzékeit ebben az anyagi világban. Ha tartózkodik az érzékkielégítéstől, és érzékeit az Úr szolgálatában használja, akkor számára az anyagi lét valamennyi problémája azonnal megszűnik, és Kṛṣṇa-tudatának fejlődésével megszabadul minden szenvedéstől, majd teste elhagyása után hazatér, vissza Istenhez.