HU/SB 4.29.46
46. VERS
- yadā yasyānugṛhṇāti
- bhagavān ātma-bhāvitaḥ
- sa jahāti matiṁ loke
- vede ca pariniṣṭhitām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yadā—amikor; yasya—akit; anugṛhṇāti—indokolatlan kegyéből a kedvében jár; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; ātma-bhāvitaḥ—egy bhakta megvalósította; saḥ—ilyen bhakta; jahāti—felad; matim—tudatot; loke—az anyagi világban; vede—a védikus ceremóniákban; ca—is; pariniṣṭhitām—szilárd.
FORDÍTÁS
Ha valaki teljesen elmerül az odaadó szolgálatban, az Úr kedvez neki, és indokolatlan kegyében részesíti. Ekkor a tudatára ébredt bhakta felhagy minden anyagi cselekedettel és a Védákban említett rituális szertartással.
MAGYARÁZAT
Az előző vers azt mondta a tudással rendelkezőkről, hogy nem tudják felismerni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez a vers hasonlóan arra utal, hogy a védikus szertartások és a gyümölcsöző cselekedetek követői sem láthatják az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez a két vers a karmīkról és a jñānīkról egyaránt azt mondja, nem érthetik meg Őt. Śrīla Rūpa Gosvāmī azt írta, hogy az ember csak akkor végezhet tiszta, az anyagi vágyak szennyétől mentes odaadó szolgálatot, ha teljesen megszabadult az elmebeli spekulációtól és a gyümölcsöző cselekedetektől (anyābhilāṣitā-śūnyaṁ jñāna-karmādy-anāvṛtam). Az egyik fontos szó, az ātma-bhāvitaḥ arra utal, hogy az Úr felébred annak az elméjében, aki állandóan Rá gondol. Egy tiszta bhakta mindig az Úr lótuszlábára gondol (sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayoḥ). Egyetlen pillanatot sem tölt el úgy, hogy ne gondolna elmélyülten az Istenség Legfelsőbb Személyiségére. Ezt a Bhagavad-gītā satata-yuktānāmnak nevezi, ami azt jelenti, hogy mindig elmélyülten végezni az Úr szolgálatát. Bhajatāṁ prīti-pūrvakam: ez a szeretettel és ragaszkodással végzett odaadó szolgálat. A tiszta bhaktát az Istenség Legfelsőbb Személyisége irányítja belülről, ezért a bhakta védve van minden anyagi tettől. Még a védikus rituális szertartások is anyagi cselekedeteknek számítanak, mert segítségükkel az élőlény csak más bolygórendszerekre, a félistenek hajlékára emelkedhet fel. Az Úr Kṛṣṇa így szól a Bhagavad-gītāban (BG 9.25):
- yānti deva-vratā devān
- pitṝn yānti pitṛ-vratāḥ
- bhūtāni yānti bhūtejyā
- yānti mad-yājino ’pi mām
„A félisteneket imádók a félistenek között fognak újraszületni, az ősatyák imádói az ősatyákhoz jutnak; akik a szellemeket és kísérteteket imádják, azok közéjük születnek, s akik Engem imádnak, azok Velem fognak élni.”
Az ātma-bhāvitaḥ szó azt is jelzi, hogy a bhakta örökké prédikál, hogy felszabadítsa a feltételekhez kötött lelkeket. A hat Gosvāmīról azt mondják: nānā-śāstra-vicāraṇaika-nipuṇau sad-dharma-saṁsthāpakau lokānāṁ hita-kāriṇau. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének tiszta bhaktája mindig arra gondol, hogyan lehetne megmenteni az elesett, feltételekhez kötött lelkeket. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége látja, mennyire igyekeznek a kegyes bhakták, hogy felszabadítsák az elesett lelkeket, ezért indokolatlan kegyéből belülről felvilágosítja az embereket. Ha egy bhaktát egy másik bhakta megáld, megszabadul a karma-kāṇḍa és a jñāna-kāṇḍa cselekedetektől. Ahogy a Brahma-saṁhitā megerősíti, vedeṣu durlabham: az Istenség Legfelsőbb Személyiségét nem lehet a karma-kāṇḍán és a jñāna-kāṇḍán keresztül megvalósítani. Adurlabham ātma-bhaktau: az Urat csakis az őszinte bhakták ismerhetik fel.
Ezt az anyagi világot, a kozmikus megnyilvánulást az Istenség Legfelsőbb Személyisége teremtette, és az élőlények az élvezet reményében jöttek ide. A Védák utasításai vezérelik őket a különböző szabályozó elvek szerint. Az intelligens emberek követik ezeket az utasításokat, s így zavartalanul élvezik az anyagi életet. Ez valójában nem más, mint illúzió, melyből saját erőnkből nagyon nehéz kiszabadulni. Az emberek anyagi cselekedeteket végeznek, s ha egy kicsit fejlettek, vonzódni kezdenek a Védákban leírt rituális szertartásokhoz. Amikor azonban e rituális szertartások bemutatása nem teszi őket elégedetté, ismét anyagi tettekhez fognak. A védikus ceremóniák és az anyagi tevékenységek követői tehát egyaránt a feltételekhez kötött élet rabjai. Az ilyen emberek csak a guru és Kṛṣṇa jóakaratából kapják meg az odaadó szolgálat magját. Ezt a Caitanya-caritāmṛta is megerősíti: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja.
Amikor valaki odaadó szolgálatot végez, többé nem vonzódik az anyagi cselekedetekhez. A különféle megjelölésekkel befedve az ember nem tud odaadó szolgálatot végezni. Meg kell szabadulnia azoktól a tettektől, melyek e megjelöléseket okozzák (sarvopādhi-vinirmuktam), és meg kell tisztulnia, hogy megtisztult érzékeivel szolgálhassa az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Hṛṣīkeṇa hṛṣīkeśa-sevanaṁ bhaktir ucyate: ha valaki megtisztult érzékekkel szolgálja az Urat, azt bhakti-yogának, odaadó szolgálatnak nevezik. A Felsőlélek, aki minden élőlény szívében jelen van, mindig segít az őszinte bhaktának. Ezt az Úr Kṛṣṇa is megerősíti a Bhagavad-gītāban (BG 10.10):
- teṣāṁ satata-yuktānāṁ
- bhajatāṁ prīti-pūrvakam
- dadāmi buddhi-yogaṁ taṁ
- yena mām upayānti te
„Akik állandó odaadással élnek és szeretettel imádnak Engem, azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak Hozzám.”
Ez az a szint, ahol a bhakta megszabadul az anyagi világ szennyétől. Ekkor barátságot köt más bhaktákkal, és anyagi cselekedeteinek teljesen vége szakad. Elnyeri az Úr jóindulatát, és hitét veszti az anyagi civilizációban, amely a varnāśrama-dharmával kezdődik. Śrī Caitanya Mahāprabhu nagyon egyértelműen beszél arról, hogy az embernek ki kell szabadulnia a varnāśrama-dharmából, az emberi civilizáció legfejlettebb rendszeréből. Ilyenkor az élőlény úgy érzi, hogy örökre az Úr Kṛṣṇa szolgája. Ez az a helyzet, amit Maga Śrī Caitanya Mahāprabhu is elfogadott.
- nāhaṁ vipro na ca nara-patir nāpi vaiśyo na śūdro
- nāhaṁ varṇī na ca gṛha-patir no vana-stho yatir vā
- kintu prodyan nikhila-paramānanda-pūrṇāmṛtābdher
- gopī-bhartuḥ pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ
- (Padyāvalī 63)
„Nem vagyok sem brāhmaṇa, sem kṣatriya, sem vaiśya, sem śūdra. Nem vagyok brahmacārī, gṛhastha, vānaprastha vagy sannyāsī. Hogy mi vagyok? Az Úr Kṛṣṇa szolgája szolgájának örök szolgája.” A tanítványi láncolaton keresztül eljuthatunk eddig a következtetésig, ami azt jelenti, hogy a tökéletes transzcendentális síkra emelkedtünk.