HU/SB 4.29.50
50. VERS
- harir deha-bhṛtām ātmā
- svayaṁ prakṛtir īśvaraḥ
- tat-pāda-mūlaṁ śaraṇaṁ
- yataḥ kṣemo nṛṇām iha
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
hariḥ—Śrī Hari; deha-bhṛtām—az élőlényeknek, akik anyagi testekbe kerültek; ātmā—a Felsőlélek; svayam—Ő Maga; prakṛtiḥ—anyagi természet; īśvaraḥ—az irányító; tat—Övé; pāda-mūlam—láb; śaraṇam—menedék; yataḥ—amitől; kṣemaḥ—jó szerencse; nṛṇām—az embereké; iha—ezen a világon.
FORDÍTÁS
Śrī Hari, az Istenség Legfelsőbb Személyisége a Felsőlelke és irányítója minden élőlénynek, aki anyagi testbe került ebben a világban. Ő a legfelsőbb irányítója minden anyagi cselekedetnek az anyagi természetben, ezenkívül Ő a legjobb barátunk. Mindenkinek az Ő lótuszlába árnyékában kell menedéket keresnie. Ha valaki így cselekszik, élete szerencsés lesz.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 18.61) kijelenti: īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe ’rjuna tiṣṭhati: „A Legfelsőbb Úr mindenki szívében jelen van, ó, Arjuna.” Az élőlény a testben van, a Felsőlélekkel, az Istenség Legfelsőbb Személyiségével együtt. A Felsőlelket antaryāmīnak és caitya-gurunak is nevezik. Ahogy Śrī Kṛṣṇa mondja a Bhagavad-gītāban (BG 15.15), Ő irányít mindent.
- sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭo
- mataḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca
„Én mindenki szívében ott lakozom, s Tőlem jön az emlékezet, a tudás és a feledékenység.”
Mindent a testben lévő Felsőlélek irányít, ezért a legjobb, amit tehetünk, ha elfogadjuk az irányítását, és boldogok leszünk. Ahhoz, hogy az ember megkaphassa az Úr útmutatását, bhaktának kell lennie. Ezt szintén megerősíti a Bhagavad-gītā (BG 10.10):
- teṣāṁ satata-yuktānāṁ
- bhajatāṁ prīti-pūrvakam
- dadāmi buddhi-yogaṁ taṁ
- yena mām upayānti te
„Akik szüntelen odaadással és szeretettel szolgálnak Engem, azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak Hozzám.”
A Felsőlélek ugyan mindenki szívében jelen van (īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe ’rjuna tiṣṭhati), de csak a tiszta bhaktákhoz szól, akik állandóan elmerülnek a szolgálatában. A Caitanya-bhāgavatában (Antya 3.45) ez áll:
- tāhāre se bali vidyā, mantra, adhyayana
- kṛṣṇa-pāda-padme ye karaye sthira mana
„Aki az elméjét Kṛṣṇa lótuszlábára rögzítette, arról tudnunk kell, hogy ő a legműveltebb, s már minden Védát áttanulmányozott.” Más ideillő idézeteket is találunk a Caitanya-bhāgavatában:
- sei se vidyāra phala jāniha niścaya
- kṛṣṇa-pāda-padme yadi citta-vṛtti raya
„A műveltség legtökéletesebb eredménye az, ha valaki Kṛṣṇa lótuszlábára rögzíti az elméjét.” (Ādi 13.178)
- ’dig-vijaya kariba,’ —— vidyāra kārya nahe
- īśvare bhajile, sei vidyā ’satya’ kahe
„Az anyagi műveltséggel meghódítani a világot nem igazán kívánatos dolog. Ha azonban valaki odaadó szolgálatot végez, műveltségét tökéletesnek mondhatjuk.” (Ādi 13.173)
- paḍe kene loka —— kṛṣṇa-bhakti jānibāre
- se yadi nahila, tabe vidyāya ki kare
„A tanulásnak az a célja, hogy megértsük Kṛṣṇát és odaadó szolgálatát. Ha valaki nem ezt teszi, műveltsége illúzió csupán.” (Ādi 12.49)
- tāhāre se bali dharma, karma sadācāra
- īśvare se prīti janme sammata sabāra
„Kulturáltnak, műveltnek, tevékenynek és vallásosnak lenni annyit jelent, mint természetes szeretetet fejleszteni ki Kṛṣṇa iránt.” (Antya 3.44) Mindenkiben ott szunnyad a Kṛṣṇa iránti szeretet, melyet művelődéssel és tanulással kell felébresztenünk. Ez a célja ennek a Kṛṣṇa-tudatú mozgalomnak. Egyszer az Úr Caitanya megkérdezte Rāmānanda Rāyától, mi tekinthető a műveltség legértékesebb részének. Rāmānanda Rāya azt válaszolta: a műveltség legértékesebb része a Kṛṣṇa-tudatbeli fejlettség.