HU/SB 4.29.65
65. VERS
- tenāsya tādṛśaṁ rājál
- liṅgino deha-sambhavam
- śraddhatsvānanubhūto ’rtho
- na manaḥ spraṣṭum arhati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tena—ezért; asya—az élőlénynek; tādṛśam—mint az; rājan—ó, király; liṅginaḥ—akit egy finom, mentális burok vesz körül; deha-sambhavam—az előző testben kialakult; śraddhatsva—fogadd el ezt mint tényt; ananubhūtaḥ—nem érzékelt; arthaḥ—egy dolog; na—soha; manaḥ—az elmében; spraṣṭum—megnyilvánulni; arhati—képes.
FORDÍTÁS
Kedves királyom! Az élőlény, akit egy finom, mentális burok vesz körül, előző teste miatt különféle gondolatokat és elképzeléseket alakít ki. Higgy a szavamnak! Az elme semmit sem találhat ki, amit az előző testben nem tapasztalt.
MAGYARÁZAT
A Prema-vivarta így ír:
- kṛṣṇa-bahirmukha hañā bhoga-vāñchā kare
- nikaṭa-stha māyā tāre jāpaṭiyā dhare
Valójában az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa a legfelsőbb élvező. Ha az élőlény utánozni akarja Őt, akkor lehetőséget kap arra, hogy kielégítse az anyagi természet fölötti uralkodásra irányuló helytelen vágyát. Ez bukásának kezdete. Amíg anyagi környezetben van, addig az elme, amely a legkülönfélébb anyagi vágyak raktára, finom járműként szolgál számára. Ezek a vágyak különféle testek alakjában öltenek formát. Śrīla Nārada Muni arra kéri a királyt, hogy fogadja el tőle ezt a tényt, hiszen hiteles szaktekintély. A következtetés az, hogy az elme a raktára a múltbeli vágyainknak, és ezek miatt kaptuk a jelenlegi testünket. Amire pedig ebben a jelenlegi testben vágyunk, az egy elkövetkezendő testben fog kifejezésre jutni. A különféle testeknek tehát az elme a forrása.
Ha az élőlény megtisztítja az elméjét a Kṛṣṇa-tudattal, akkor a jövőben magától értetődően teljesen Kṛṣṇa-tudatos lelki testet fog kapni. Eredetileg ilyen testtel rendelkezünk, ahogyan azt Śrī Caitanya Mahāprabhu is megerősíti: jīvera ’svarūpa’ haya —— kṛṣṇera ’nitya-dāsa’ „Eredetileg minden élőlény Kṛṣṇa örök szolgája.” Ha valaki az Úr odaadó szolgálatát végzi, már ebben az életében felszabadult léleknek kell tekinteni. Ezt Śrīla Rūpa Gosvāmī is megerősíti:
- īhā yasya harer dāsye
- karmaṇā manasā girā
- nikhilāsv apy avasthāsu
- jīvan-muktaḥ sa ucyate
„Aki testével, elméjével és szavaival az Úr transzcendentális szolgálatába merül, azt felszabadultnak kell tekinteni, bármilyen körülmények jellemezzék is az anyagi létben.” (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.187) A Kṛṣṇa-tudatú mozgalomnak ez az elv az alapja. Meg kell tanítanunk az embereket arra, hogy mindig mélyedjenek el az Úr szolgálatában, hiszen ez a természetes helyzetük. Aki mindig szolgálja az Urat, azt már felszabadultnak kell tekinteni. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 14.26) is alátámasztja:
- māṁ ca yo ’vyabhicāreṇa
- bhakti-yogena sevate
- sa guṇān samatityaitān
- brahma-bhuyāya kalpate
„Aki a teljes odaadó szolgálatba merül, s nem esik vissza semmilyen körülmények között, az egyszeriben túllép az anyagi természet kötőerőin, s így a Brahman síkjára emelkedik.” A bhakta ezért felette áll az anyagi természet három kötőerejének, sőt még a brāhmaṇa szinthez képest is transzcendentális. A brāhmaṇát beszennyezheti a két alacsonyabb kötőerő — a rajo-guṇa és a tamo-guṇa. Egy tiszta bhakta azonban, aki mentes az elme síkján tapasztalt minden anyagi vágytól, a tapasztalati filozófiai spekulációtól és a gyümölcsöző cselekedetektől, felette áll az anyagi feltételek jelentette kötöttségen, és mindig transzcendentális.