HU/SB 4.3.11
11. VERS
- tvayy etad āścaryam ajātma-māyayā
- vinirmitaṁ bhāti guṇa-trayātmakam
- tathāpy ahaṁ yoṣid atattva-vic ca te
- dīnā didṛkṣe bhava me bhava-kṣitim
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tvayi—benned; etat—ez; āścaryam—csodálatos; aja—ó, Úr Śiva; ātma-māyayā—a Legfelsőbb Úr külső energiája által; vinirmitam—teremtett; bhāti—megjelenik; guṇa-traya-ātmakam—az anyagi természet három kötőerejének kölcsönhatása lévén; tathā api—még így is; aham—én; yoṣit—nő; atattva-vit—nem ismeri az igazságot; ca—és; te—tiéd; dīnā—szegény; didṛkṣe—látni szeretném; bhava—ó, Úr Śiva; me—enyém; bhava-kṣitim—ahol születtem.
FORDÍTÁS
Ez a megnyilvánult világmindenség a három anyagi kötőerő kölcsönhatásának, azaz a Legfelsőbb Úr külső energiájának csodálatos teremtése. Ezt az igazságot te teljességében ismered, én azonban csak egy szegény nő vagyok, s ahogy magad is tudod, nem vagyok tisztában az igazsággal. Ezért még egyszer látni szeretném a helyet, ahol születtem.
MAGYARÁZAT
Dākṣāyaṇī, Satī nagyon jól tudta, hogy férjét, az Úr Śivát nem nagyon érdekli az anyagi világ ragyogó megnyilvánulása, amit a természet három kötőerejének kölcsönhatása hoz létre. Éppen ezért ajának szólította, ami arra a személyre utal, aki felülemelkedett a születés és a halál kötelékén, azaz felismerte örök helyzetét. Így szólt: „Te nem élsz abban az illúzióban, hogy az eltorzult visszatükröződést, az anyagi vagy kozmikus megnyilvánulást valódinak fogadd el, hiszen önmegvalósított vagy. Számodra a társasági élet vonzereje semmit sem jelent többé, s felülemelkedtél azon is, hogy valakit apának, anyának vagy nővérnek tekints, melyek nem többek illuzórikus kapcsolatoknál. Én azonban egy szegény nő vagyok csupán, s nem tettem szert mély transzcendentális megvalósításra, ezért mindezek számomra természetesen valódinak tűnnek.” Csak a csekély értelemmel rendelkező emberek fogadják el valódinak a lelki világnak ezt az eltorzult visszatükröződését. Akik a külső energia varázsa alatt állnak, ezt a megnyilvánulást ténylegesnek fogadják el, míg akik fejlett lelki megvalósítást értek el, tudják, hogy illúzió csupán. Az igazi valóság máshol, a lelki világban van. „Ami engem illet — mondta Satī —, nem tudok sokat az önmegvalósításról. Szerencsétlen vagyok, mert nem ismerem a tényeket. Vonzódom ahhoz a helyhez, ahol születtem, s látni szeretném.” Aki vonzódik szülőhelyéhez, testéhez és a többi hasonló dologhoz, amelyről a Bhāgavatam említést tesz, az olyan, mint egy szamár vagy egy tehén. Satī biztosan számtalanszor hallotta már mindezt férjétől, az Úr Śivától, de mivel nő volt, yoṣit, még mindig vágyott ragaszkodásának anyagi tárgyaira. A yoṣit szó azt jelenti, hogy „aki élvezetet nyújt”, ezért a nőt yoṣitnak hívják. A lelki fejlődésre törekvőnek tilos kapcsolatot tartania a yoṣittal, mert ha valaki egy báb lesz egy yoṣit kezében, az véget vet minden lelki fejlődésének. „Akik csak játékszerek egy nő kezében (yoṣit-krīḍā-mṛgeṣu), azok nem fejlődhetnek a lelki megvalósításban” — mondják az írások.