HU/SB 4.30.19
19. VERS
- gṛheṣv āviśatāṁ cāpi
- puṁsāṁ kuśala-karmaṇām
- mad-vārtā-yāta-yāmānāṁ
- na bandhāya gṛhā matāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
gṛheṣu—a családi életbe; āviśatām—aki belépett; ca—szintén; api—még; puṁsām—személyeknek; kuśala-karmaṇām—kedvező cselekedeteket végez; mat-vārtā—a Rólam szóló elbeszélésekben; yāta—eltöltött; yāmānām—akinek minden pillanata; na—nem; bandhāya—kötöttségért; gṛhāḥ—családos élet; matāḥ—tartják.
FORDÍTÁS
Akik az odaadó szolgálat áldásos tetteit végzik, azok kétségtelenül megértik, hogy minden cselekedetnek és azok gyümölcseinek végső élvezője az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Bármit tesznek, eredményét felajánlják az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, s életüket úgy töltik, hogy annak minden pillanata kapcsolatban van az Úrral. Az ilyen emberekre még akkor sincsenek hatással tetteik eredményei, ha családi életet élnek.
MAGYARÁZAT
A családban élő emberek általában túlságosan ragaszkodni kezdenek a gyümölcsöző cselekedetekhez, azaz megpróbálják élvezni tetteik eredményeit. A bhakták azonban tudják, hogy Kṛṣṇa a legfelsőbb élvező és a legfelsőbb birtokos (bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ sarva-loka-maheśvaram), ezért nem tartják magukat semmi tulajdonosának. A bhakták mindig az Istenség Legfelsőbb Személyiségét tartják a birtokosnak, ezért tetteik eredményeit felajánlják Neki. Aki ily módon él az anyagi világban a családjával és a gyermekeivel, azt az anyagi világ sohasem fogja beszennyezni. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 3.9) is alátámasztja:
- yajñārthāt karmaṇo ’nyatra
- loko ’yaṁ karma-bandhanaḥ
- tad-arthaṁ karma kaunteya
- mukta-saṅgaḥ samācara
Aki élvezni igyekszik tettei eredményeit, azt ezek az eredmények csak megkötözik, aki azonban minden eredményt vagy hasznot felajánl az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, azt a tettek gyümölcsei nem tartják fogva. Ez a siker titka. Az emberek általában azért lépnek a sannyāsa rendbe, hogy megszabaduljanak a gyümölcsöző cselekedetek visszahatásaitól. Aki nem tartja meg tettei eredményeit, hanem felajánlja az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, az kétségtelenül felszabadult helyzetben marad. Śrī Rūpa Gosvāmī a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban megerősíti ezt:
- īhā yasya harer dāsye
- karmaṇā manasā girā
- nikhilāsv apy avasthāsu
- jīvan-muktaḥ sa ucyate
Ha valaki életével, vagyonával, szavaival, intelligenciájával és minden tulajdonával az Úr odaadó szolgálatát végzi, akkor mindig, minden körülmények között felszabadult lesz. Az ilyen embert jīvan-muktának, „ebben az életében felszabadult”-nak nevezik. Akik az anyagi tettekbe merülnek, azok a Kṛṣṇa-tudat hiányában csak egyre inkább belebonyolódnak az anyagi kötelékekbe. Minden cselekedetük hatását és visszahatását el kell szenvedniük, vagy élvezniük kell azokat. Ez a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom ezért a legnagyobb áldás az emberiség számára, mert segítségével az ember örökké Kṛṣṇát szolgálhatja. A bhakták Kṛṣṇára gondolnak, Kṛṣṇáért cselekszenek, Kṛṣṇáért esznek, Kṛṣṇáért alszanak és Kṛṣṇáért dolgoznak — mindent Kṛṣṇa szolgálatában használnak. A Kṛṣṇa-tudatban eltöltött teljes élet megmenti az embert az anyagi szennyeződéstől. Ahogy Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī Mahārāja mondta:
- kṛṣṇa-bhajane yāhā haya anukūla
- viṣaya baliyā tyāge tāhā haya bhūla
Ha valaki olyan ügyes, hogy mindent az Úr szolgálatában tud alkalmazni, mindent össze tud kapcsolni ezzel a szolgálattal, akkor nagy hiba lenne lemondania az anyagi világról. Meg kell tanulnunk, hogyan kössünk mindent össze az Úr szolgálatával, hiszen minden kapcsolatban áll Kṛṣṇával. Ez az élet igazi célja és a siker titka. A Bhagavad-gītā harmadik fejezetében (BG 3.19) később az Úr megismétli:
- tasmād asaktaḥ satataṁ
- kāryaṁ karma samācara
- asakto hy ācaran karma
- param āpnoti pūruṣaḥ
„Ezért az embernek kötelességből kell cselekednie, anélkül hogy tettei gyümölcseire vágyna, mert aki vonzódás nélkül cselekszik, az eléri a Legfelsőbbet.”
A Bhagavad-gītā harmadik fejezete kifejezetten az érzékkielégítés érdekében végrehajtott anyagi cselekedetekről és a Legfelsőbb Úr elégedettségéért végrehajtott anyagi cselekedetekről szól. Arra a következtetésre jut, hogy a kettő nem ugyanaz. Az érzékkielégítésért végrehajtott anyagi tettek anyagi lekötöttséget eredményeznek, míg ha ugyanazok a cselekedetek Kṛṣṇa elégedettségét szolgálják, felszabadítják az embert. Hogy hogyan lehet ugyanaz a cselekedet a lekötöttség és a felszabadulás oka is, azt a következőképpen lehet megmagyarázni. A túl sok tejtermék — sűrített tej, tejberizs stb. — fogyasztása emésztési zavarokat okozhat. Annak ellenére azonban, hogy az embernek emésztési zavara vagy hasmenése van, egy másik tejkészítmény — joghurt fekete borssal és sóval — azonnal meggyógyítja ezeket a betegségeket. Az egyik tejtermék tehát emésztési zavarokat és hasmenést okozhat, míg a másik képes meggyógyítani ezeket.
Ha valaki az Istenség Legfelsőbb Személyisége különleges kegyéből anyagi gazdagságra tesz szert, vagyonát nem szabad a lekötöttség okának tekintenie. Ha egy érett bhaktát anyagi bőséggel áld meg az Úr, ez nem befolyásolja őt rossz irányban, mert tudja, hogyan használja az anyagi javakat az Úr szolgálatában. Sok példa van erre a világ történelmében. Pṛthu Mahārāja, Prahlāda Mahārāja, Janaka, Dhruva, Vaivasvata Manu és Ikṣvāku Mahārāja mindannyian nagy királyok voltak, akik elnyerték az Istenség Legfelsőbb Személyisége különleges kegyét. Ha egy bhakta nem kellőképpen érett, a Legfelsőbb Úr elveszi minden gazdagságát. Ezt az elvet az Istenség Legfelsőbb Személyisége jelenti ki: yasyāham anugṛhṇāmi hariṣye tad-dhanaṁ śanaiḥ. „Bhaktám iránti első kegyem az, hogy elveszem minden anyagi kincsét.” Az olyan anyagi gazdagságot, ami árt az odaadó szolgálatnak, a Legfelsőbb Úr elveszi, míg azok, akik az odaadó szolgálat érett szintjén állnak, minden anyagi lehetőséget megkapnak.