HU/SB 4.31.10
10. VERS
- kiṁ janmabhis tribhir veha
- śaukra-sāvitra-yājñikaiḥ
- karmabhir vā trayī-proktaiḥ
- puṁso ’pi vibudhāyuṣā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kim—mi haszna; janmabhiḥ—születéseknek; tribhiḥ—három; vā—vagy; iha—ebben a világban; śaukra—spermium által; sāvitra—avatás által; yājñikaiḥ—azáltal, hogy tökéletes brāhmaṇává válik; karmabhiḥ—cselekedetek által; vā—vagy; trayī—a Védákban; proktaiḥ—tanított; puṁsaḥ—egy emberi lénynek; api—még; vibudha—a félisteneknek; āyuṣā—egy élettel.
FORDÍTÁS
Egy civilizált emberi lény három születésen esik át. Először egy tiszta apától és anyától születik meg, s ezt sperma általi születésnek hívják. A következő születés akkor történik, amikor az ember, avatást kap egy lelki tanítómestertől. Ezt sāvitrának nevezik. Harmadjára akkor születik meg az ember, amikor lehetőséget kap arra, hogy imádja az Úr Viṣṇut. Ez a yājñika születés. Ha valaki annak ellenére sem végzi az Úr szolgálatát, hogy lehetőséget kap e születésekre, akkor minden hiábavaló, még akkor is, ha a félistenekéhez hasonló hosszú élet vár rá. Az ember tettei ugyanígy lehetnek akár anyagiak, akár lelkiek, de ha céljuk nem az, hogy elégedetté tegyék az Urat, akkor semmi hasznuk.
MAGYARÁZAT
A śaukra-janma szó azt jelenti, hogy valaki spermiumból jön a világra. Állatok is születhetnek így. Az emberi lény azonban megtisztulhat a śaukra-janmától, ahogyan ezt a védikus civilizáció javasolja. A születés előtt, illetve az apa és az anya egyesülése előtt végre kell hajtani a garbhādhāna-saṁskāra elnevezésű szertartást. Ez a garbhādhāna-saṁskāra a rangosabb kasztok, különösen a brāhmaṇa kaszt számára ajánlatos. A śāstrák kijelentik, hogy ha a felsőbb kasztok nem végzik el a garbhādhāna-saṁskārát, az egész családból śūdra lesz. Azt is mondják, hogy ebben a Kali-korban mindenki śūdra, mert senki sem követi a garbhādhāna-saṁskārát. Ez a védikus rendszer. A pāñcarātrika rendszer szerint azonban annak ellenére, hogy mindenki śūdra, mert nem hajtotta végre a garbhādhāna-saṁskārát, ha valakinek van egy parányi vágya, hogy Kṛṣṇa-tudatossá váljon, meg kell adni neki a lehetőséget, hogy felemelkedjen az odaadó szolgálat transzcendentális síkjára. A mi Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunk ezt a pāñcarātrika-vidhit alkalmazza, ahogy Śrīla Sanātana Gosvāmī javasolta:
- yathā kāñcanatāṁ yāti
- kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ
- tathā dīkṣā-vidhānena
- dvijatvaṁ jāyate nṛṇām
„Ahogyan higannyal keverve a harangfém arannyá változik, úgy az ember — noha az arannyal ellentétben nem tiszta — brāhmaṇává, dvijává válhat pusztán az avatás folyamatával.” (Hari-bhakti-vilāsa 2.12). Ha valaki tehát egy megfelelő személytől avatást kap, azonnal kétszerszületettnek tekinthetjük. A Kṛṣṇa-tudatos mozgalomban ezért tanítványainknak első avatást adunk, s megengedjük, hogy énekeljék a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát. A Hare Kṛṣṇa mahā-mantra rendszeres éneklése és a szabályozó elvek követése révén az ember alkalmassá válik arra, hogy brāhmaṇa avatást kapjon, mert ha valaki nem képzett brāhmaṇa, nem szabad az Úr Viṣṇut imádnia. Ezt nevezik yājñika-janmának. Kṛṣṇa-tudatos közösségünkben az a rendszer, hogy aki nem kapott két avatást — először a Hare Kṛṣṇa éneklésével, másodszor pedig a Gāyatrī mantrával —, az nem léphet be a konyhába vagy a mūrti-szobába, hogy ott végezze a kötelességét. Ha azonban valaki felemelkedik arra a szintre, hogy a mūrtit imádhatja, előző születése nem számít.
- caṇḍālo ’pi dvija-śreṣṭho
- hari-bhakti-parāyaṇaḥ
- hari-bhakti-vihīnaś ca
- dvijo ’pi śvapacādhamaḥ
„Ha egy caṇḍāla család szülötte is, a legkiválóbb brāhmaṇává válik az, aki odaadó szolgálatot végez az Úrnak. Azonban még egy brāhmaṇa is a legalacsonyabb kutyaevő szintjén áll, ha nem végez odaadó szolgálatot.” Ha valaki az odaadó szolgálat fejlett szintjén áll, nem számít, hogy caṇḍāla családban született-e, mert megtisztul. Śrī Prahlāda Mahārāja a következőket mondta:
- viprād dviṣaḍ-guṇa-yutād aravinda-nābha-
- pādāravinda-vimukhāc chvapacaṁ variṣṭham
- (SB 7.9.10)
Ha valaki nem imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, még akkor is alacsony rendűnek számít, ha történetesen egy brāhmaṇa, aki valamennyi brahminikus tulajdonsággal rendelkezik. Ha azonban valaki ragaszkodik az Úr szolgálatához, dicsőségessé válik még akkor is, ha caṇḍāla családban született. Egy ilyen caṇḍāla nemcsak magát, de valamennyi ősét is fel tudja szabadítani. Odaadó szolgálat nélkül egy büszke brāhmaṇa még maga sem képes felszabadulni, a családjáról nem is beszélve. A śāstrában sok példát találunk arra, hogy egy brāhmaṇából kṣatriya, vaiśya, śūdra, mleccha vagy abrāhmaṇa lett, és sok példa van arra is, hogy valaki kṣatriyaként, vaiśyaként vagy még alacsonyabb sorban születik, és tizennyolcadik évében az avatás révén a brahminikus síkra emelkedik. Nārada Muni ezért kijelenti:
- yasya yal lakṣaṇaṁ proktaṁ
- puṁso varṇābhivyañjakam
- yad anyatrāpi dṛśyeta
- tat tenaiva vinirdiśet
- (SB 7.11.35)
Nem igaz, hogy aki brāhmaṇa családban születik, az automatikusan brāhmaṇa lesz. Jobb esélye van arra, hogy brāhmaṇává váljon, de ha nem tesz szert valamennyi brahminikus tulajdonságra, akkor nem lehet brāhmaṇának tekinteni. Másrészt, azonban ha egy śūdrában brahminikus tulajdonságokat találunk, azonnal brāhmaṇának kell őt elfogadnunk. Ezt a Bhāgavatam, a Mahābhārata, a Bharadvāja-saṁhitā, a Pañcarātra, valamint a többi szentírás sok helyen alátámasztja.
Ami a félistenek életének hosszát illeti, az Úr Brahmāról így írnak:
- sahasra-yuga-paryantam
- ahar yad brahmaṇo viduḥ
- rātriṁ yuga-sahasrāntāṁ
- te ’ho-rātra-vido janāḥ
- (BG 8.17)
Brahmā egy napja ezerszer a négy yuga hossza, ami összesen négymillió-háromszázhúszezer év, és ugyanilyen hosszú egy éjszakája is. Száz évig él e nappalokkal és éjszakákkal számolva. A vibudhāyuṣā szó arra utal, hogy élhet valaki hosszú életet, ám ha nem bhakta, akkor nem ér vele semmit. Az élőlény a Legfelsőbb Úr örök szolgája. Ha nem éri el az odaadó szolgálat síkját, akkor élete és előkelő származása dicső tetteivel és minden egyebével együtt fabatkát sem ér.