HU/SB 4.31.19
19. VERS
- dayayā sarva-bhūteṣu
- santuṣṭyā yena kena vā
- sarvendriyopaśāntyā ca
- tuṣyaty āśu janārdanaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dayayā—kegyesen; sarva-bhūteṣu—minden élőlényhez; santuṣṭyā—elégedett lévén; yena kena vā—valamilyen módon; sarva-indriya—minden érzék; upaśāntyā—szabályozva; ca—szintén; tuṣyati—elégedetté válik; āśu—nagyon hamar; janārdanaḥ—minden élőlény Ura.
FORDÍTÁS
Aki kegyes minden élőlényhez, aki valamilyen módon elégedetté vált, s aki visszafogja érzékeit az érzékkielégítéstől, az nagyon hamar elégedetté teheti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Janārdanát.
MAGYARÁZAT
Íme néhány út, amelyet követve egy bhakta elégedetté teheti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Az első említett dolog a dayayā sarva-bhūteṣu: kegyesnek kell lennie minden feltételekhez kötött lélekhez. Erre a legjobb módszer a Kṛṣṇa-tudat terjesztése. Az egész világ e tudás hiánya miatt szenved. Az embereknek meg kell tudniuk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindennek az eredeti oka, s ha ezt tudják, valamennyiüknek közvetlenül az Ő odaadó szolgálatát kell végeznie. Akik valóban műveltek, s a lelki megértés fejlett szintjén állnak, azoknak az egész világon prédikálniuk kell a Kṛṣṇa-tudatot, hogy az emberek elfogadhassák, és sikeressé tehessék az életüket.
A sarva-bhūteṣu szó azért fontos, mert nemcsak az emberi lényekre, hanem a nyolcmillió-négyszázezer fajban megjelenő összes élőlényre vonatkozik. A bhakták jót tesznek nemcsak az emberiséggel, de valamennyi élőlénnyel is. A Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklése mindenki számára lelki áldással jár. Ez a transzcendentális hangvibráció még a fáknak és az állatoknak is hasznos. Ha tehát valaki hangosan énekli a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát, valóban kegyes minden élőlényhez. Ahhoz, hogy terjeszthessék a Kṛṣṇa-tudatos mozgalmat az egész világon, a bhaktáknak minden körülmények között elégedettnek kell lenniük.
- nārāyaṇa-parāḥ sarve
- na kutaścana bibhyati
- svargāpavarga-narakeṣv
- api tulyārtha-darśinaḥ
- (SB 6.17.28)
Egy tiszta bhakta nem bánja még azt sem, ha a pokolba kell mennie prédikálni. A Legfelsőbb Úr jelen van a disznó szívében, noha a Vaikuṇṭhán él. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége állandó társaságában egy tiszta bhakta akkor is tiszta marad, ha a pokolban prédikál. Ahhoz, hogy az ember elérje ezt az állapotot, uralkodnia kell az érzékei fölött, s ha elméjével az Úr szolgálatát végzi, azzal automatikusan fegyelmezi az érzékeit.