HU/SB 4.31.22
22. VERS
- śriyam anucaratīṁ tad-arthinaś ca
- dvipada-patīn vibudhāṁś ca yat sva-pūrṇaḥ
- na bhajati nija-bhṛtya-varga-tantraḥ
- katham amum udvisṛjet pumān kṛta-jñaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śriyam—a szerencse istennője; anucaratīm—aki követi Őt; tat—az övé; arthinaḥ—akik arra vágynak, hogy megkapják a kegyet; ca—és; dvipada-patīn—az emberi lények uralkodói; vibudhān—félistenek; ca—szintén; yat—mert; sva-pūrṇaḥ—önellátó; na—soha; bhajati—törődik vele; nija—saját; bhṛtya-varga—bhaktáitól; tantraḥ—függ; katham—hogyan; amum—Őt; udvisṛjet—fel tudja adni; pumān—egy személy; kṛta-jñaḥ—hálás.
FORDÍTÁS
Noha az Istenség Legfelsőbb Személyisége önellátó, mégis bhaktáira bízza Magát. Nem törődik sem a szerencse istennőjével, sem a királyokkal és a félistenekkel, akik a szerencse istennőjének kegye után sóvárognak. Hol az az ember, aki ha valóban hálás, nem imádja az Istenség Személyiségét?
MAGYARÁZAT
Lakṣmīt, a szerencse istennőjét minden materialista imádja, még a nagy királyok és a mennyek félistenei is. Lakṣmīt azonban egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyisége érdekli, annak ellenére, hogy az Úrnak nincs szüksége a szolgálatára. A Brahma-saṁhitā elmondja, hogy az Urat ezer és ezer szerencseistennő imádja, ám a Legfelsőbb Úrnak nincs szüksége egyikük szolgálatára sem, mert ha úgy kívánja, sok millió szerencseistennőt képes teremteni lelki gyönyörenergiáján keresztül. Ez az Istenség Személyisége indokolatlan kegyéből átadja Magát bhaktáinak. Milyen szerencsés hát az a bhakta, aki így megkapja az Istenség Személyisége kegyét! És ki az a hálátlan bhakta, aki nem imádja Őt, és nem kezdi el odaadó szolgálatát? Egy bhakta igazság szerint egyetlen pillanatra sem tudja elfelejteni, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége lekötelezte. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondja, hogy a Legfelsőbb Úr és bhaktája egyaránt rasa-jñák, azaz transzcendentális hangulat tölti el őket. Egymás iránt érzett ragaszkodásukat sosem szabad anyaginak tekinteni, mert transzcendentális tényként örökké létezik. Nyolcféle transzcendentális eksztázis van (bhāva, anubhāva, sthāyi-bhāva stb.), melyről Az odaadás nektárja című könyv ír. Akik nincsenek tisztában az élőlény és a Legfelsőbb Személy, Kṛṣṇa helyzetével, azok azt hiszik, hogy az Úr és bhaktái közötti kölcsönös ragaszkodást az anyagi energia hozza létre. Ez a ragaszkodás azonban a Legfelsőbb Úr és a bhaktája számára egyaránt természetes, és nem szabad anyaginak tekinteni.