HU/SB 4.31.24
24. VERS
- te ’pi tan-mukha-niryātaṁ
- yaśo loka-malāpaham
- harer niśamya tat-pādaṁ
- dhyāyantas tad-gatiṁ yayuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
te—a Pracetāk; api—szintén; tat—Nāradának; mukha—az ajkairól; niryātam—áradt; yaśaḥ—dicsőítés; loka—a világnak; mala—bűnei; apaham—elpusztítva; hareḥ—az Úr Harinak; niśamya—hallatán; tat—az Úrnak; pādam—lábak; dhyāyantaḥ—meditálni rajtuk; tat-gatim—hajlékára; yayuḥ—ment.
FORDÍTÁS
A Pracetāk Nārada ajkairól hallottak az Úr dicsőségéről, amely a világon minden szerencsétlenséget elűz, s így ők is vonzódni kezdtek az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez. Lótuszlábán meditálva a végső cél felé közeledtek.
MAGYARÁZAT
E versből megtudhatjuk, hogy a Pracetākban annak köszönhetően, hogy az Úr dicsőségéről egy lelki megvalósítást elért bhaktától hallottak, könnyűszerrel erős ragaszkodás ébredt az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt. Életük végén a Legfelsőbb Úr lótuszlábán meditálva a végső cél, Viṣṇuloka felé közeledtek. Bizonyos és kétségtelen, hogy mindazok, akik örökké az Úr dicsőségéről hallanak, és mindig lótuszlábára gondolnak, elérik ezt a legmagasztosabb célt. Ahogyan Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 18.65) elmondja:
- man-manā bhava mad-bhakto
- mad-yājī māṁ namaskuru
- mām evaiṣyasi satyaṁ te
- pratijāne priyo ’si me
„Gondolj mindig Rám, légy az Én hívem! Imádj Engem, és ajánld tiszteletedet Előttem, s így kétségtelenül el fogsz jutni Hozzám! Ezt megígérem neked, mert nagyon kedves barátom vagy.”