HU/SB 4.31.29


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


29. VERS

vidura uvāca
so ’yam adya mahā-yogin
bhavatā karuṇātmanā
darśitas tamasaḥ pāro
yatrākiñcana-go hariḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

viduraḥ uvāca—Vidura mondta; saḥ—az; ayam—ez; adya—ma; mahā-yogin—ó, nagy misztikus; bhavatā—általad; karuṇa-ātmanā—legkegyesebb; darśitaḥ—megmutattad nekem; tamasaḥ—a sötétségnek; pāraḥ—a másik oldal; yatra—ahol; akiñcana-gaḥ—amit azok közelíthetnek meg, akik mentesek az anyag kötelékétől; hariḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége.


FORDÍTÁS

Śrī Vidura így szólt: Ó, nagy misztikus, ó, legkiválóbb bhakta! Indokolatlan kegyedből megmutattad nekem a sötétség világából a felszabadulás felé vezető utat. Ezt az utat járva az, aki megszabadult az anyagi világtól, hazatérhet, vissza Istenhez.


MAGYARÁZAT

Ezt az anyagi világot tamának, sötétnek, a lelki világot pedig fénynek nevezik. A Védák azt az utasítást adják, hogy mindenki igyekezzen kikerülni a sötétségből, s menjen a fény birodalmába. A fény birodalmát egy önmegvalósított lélek kegyéből ismerhetjük meg, s emellett meg kell szabadulnunk minden anyagi vágytól. Amint az ember megválik az anyagi vágyaktól, és egy felszabadult lélekkel társul, a haza, Istenhez vezető út feltárul előtte.