HU/SB 4.4.26


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


26. VERS

evaṁ sva-dehaṁ mahatāṁ mahīyasā
muhuḥ samāropitam aṅkam ādarāt
jihāsatī dakṣa-ruṣā manasvinī
dadhāra gātreṣv anilāgni-dhāraṇām


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

evam—így; sva-deham—saját teste; mahatām—a nagy szenteknek; mahīyasā—legimádandóbb; muhuḥ—újra és újra; samāropitam—ült; aṅkam—az ölében; ādarāt—tisztelettel; jihāsatī—fel akarta adni; dakṣa-ruṣā—Dakṣa iránti dühében; manasvinī—önként; dadhāra—elhelyezett; gātreṣu—a test tagjain; anila-agni-dhāraṇām—meditáció a tűzön és a levegőn.


FORDÍTÁS

Satī, hogy elhagyja testét, amely oly nagy tisztelettel és szeretettel körülvéve ült az Úr Śiva ölében, akit nagy bölcsek és szentek imádnak, apja iránt érzett dühében a testében lévő tüzes levegőn kezdett meditálni.


MAGYARÁZAT

Az Úr Śivát ez a vers a nagy lelkek legnagyobbjának nevezi. Satī teste ugyan Dakṣától született, az Úr Śiva mégis csodálatát mutatta ki iránta, amikor ölébe ültette. Ezt a tisztelet rendkívüli jelének tekintik. Satī teste tehát nem egy közönséges test volt, ő azonban úgy döntött, hogy megválik tőle, mert amiatt, hogy köze volt Dakṣához, csak boldogtalanságot okozott neki. Satī komoly példáját mindannyiunknak követnünk kell. Nagyon kell vigyáznunk, hogy ne barátkozzunk olyan emberekkel, akik nem tisztelik a felsőbb tekintélyeket. A védikus írások ezért azt tanítják, hogy az ember sohase tartson kapcsolatot ateistákkal és abhaktákkal, s törekedjen arra, hogy csak a bhakták társaságát keresse, mert így felemelkedhet az önmegvalósítás szintjére. Ezt az intelmet a Śrīmad-Bhāgavatam is sokszor elismétli: ha valaki meg akar szabadulni az anyagi lét kötelékeitől, akkor a nagy lelkek társaságát kell keresnie, ha pedig folytatni akarja az anyagi létet, akkor materialistákkal tartson kapcsolatot. A materialista életmód alapja a szexuális élet. A védikus irodalom ezért elítéli a nemi élethez való ragaszkodást, valamint azt is, ha valaki olyan emberek társaságában forog, akik ragaszkodnak a nemi élethez, mert az ilyen kapcsolatok csupán akadályt jelentenek a lelki fejlődésben. Aki azonban kiváló személyiségekkel, bhaktákkal tart kapcsolatot, akik valamennyien nagy lelkek, az felemelkedhet a lelki szintre. Satīdevī úgy döntött, hogy megválik attól a testtől, amit Dakṣa testétől kapott, s egy másik testbe költözik, hogy minden szennyeződéstől mentesen lehessen az Úr Śiva társa. Következő életében a Himalája leányaként, Pārvatīként született meg, s újra az Úr Śiva felesége lett. Kapcsolata az Úr Śivával örök, s még akkor sem szakad meg, ha másik testet ölt.