HU/SB 4.6.25


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


25. VERS

yayoḥ sura-striyaḥ kṣattar
avaruhya sva-dhiṣṇyataḥ
krīḍanti puṁsaḥ siñcantyo
vigāhya rati-karśitāḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yayoḥ—mindkettőben (folyóban); sura-striyaḥ—a mennyei leányok, férjeikkel együtt; kṣattaḥ—ó, Vidura; avaruhya—kiszállva; sva-dhiṣṇyataḥ—saját repülőjükből; krīḍanti—játszanak; puṁsaḥ—férjeik; siñcantyaḥ—vizet fröcskölve; vigāhya—miután belemennek (a vízbe); rati-karśitāḥ—akiknek az élvezete alábbhagyott.


FORDÍTÁS

Kedves Kṣattām, Vidurám! A mennyei leányok repülőiken érkeznek e folyók partjára férjeikkel együtt. A szerelem boldog élvezete után megmártóznak a vízben, s nagy örömmel locsolják a vizet férjeikre.


MAGYARÁZAT

Köztudott, hogy még a mennyei bolygók leányait is beszennyezi a szexuális élvezet gondolata, ezért repülőiken a Nandā és az Alakanandā folyókhoz jönnek, hogy megfürödjenek. Fontos megjegyeznünk, hogy ezeket a folyókat (a Nandāt és az Alakanandāt) az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábának pora szenteli meg. A Gangesz azért szent, mert vize az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Nārāyaṇának a lábujjaitól ered. Minden dolog    —  legyen az víz vagy bármi más    —,    ha kapcsolatba kerül az Istenség Legfelsőbb Személyisége odaadó szolgálatával, megtisztul és lelkivé válik. Az odaadó szolgálat szabályai ezen az elven alapszanak: minden, ami hozzáér az Úr lótuszlábához, azonnal megszabadul minden anyagi szennyeződéstől.

A mennyei bolygók leányai, akiket a szexuális élvezet gondolata szennyezett be, eljöttek, hogy megfürödjenek a szent folyókban, s élvezzék, ahogy vízzel fröcskölik férjeiket. Két szó nagyon fontos ezzel kapcsolatban: rati-karśitāḥ azt jelenti, hogy a szerelmi örömök után a leányok kedvüket vesztették. A szexuális élvezetet a test szükségleteként elfogadják, utána azonban nem boldogok.

Egy másik fontos gondolat, hogy az Úr Govindát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét ez a vers Tīrthapādának nevezi. Tīrtha azt jelenti: „szent hely”, pāda pedig azt: „az Úr lótuszlába”. Az emberek azért látogatják a szent helyeket, hogy megszabaduljanak minden bűnös visszahatástól. Akik tehát odaadóan átadták magukat az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa lótuszlábának, azok automatikusan megtisztulnak. Az Úr lótuszlábát tīrtha-pādának nevezik, mert oltalmat nyújt annak az ezer és ezer szentnek, akik megszentelik a zarándokhelyeket. Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura, a Gauḍīya Vaiṣṇava-sampradāya nagy ācāryája azt tanácsolja nekünk, hogy ne látogassuk meg a különféle zarándokhelyeket. A vándorút egyik helyről a másikra kétségtelenül nehézséget jelent, ám aki okos, az menedéket kereshet Govinda lótuszlábánál, s így automatikusan megtisztulhat, elérve ezzel zarándoklatának célját. Mindazokat, akik rendíthetetlenül szolgálják Govinda lótuszlábát, tīrtha-pādának nevezik. Nekik nincs szükségük arra, hogy zarándokútra induljanak, mert azzal, hogy az Úr lótuszlábát szolgálják, a zarándoklat minden áldását megkapják. Az a tiszta bhakta, akinek feltétlen hite van az Úr lótuszlábában, bárhol járjon is a világban, minden helyet megszentel. Tīrthī-kurvanti tīrthāni (SB 1.13.10). A tiszta bhakták jelenléte megszentel minden helyet, s minden hely automatikusan zarándokhellyé válik, ha az Úr vagy az Ő tiszta bhaktája ott időzik, vagy ott él. Egyszóval bárhol jár az univerzumban egy tiszta bhakta, aki száz százalékosan az Úr szolgálatát végzi, az a vidék azonnal szent hellyé válik, ahol békésen szolgálhatja az Urat az Úr vágya szerint.