HU/SB 4.6.37
37. VERS
- upaviṣṭaṁ darbhamayyāṁ
- bṛsyāṁ brahma sanātanam
- nāradāya pravocantaṁ
- pṛcchate śṛṇvatāṁ satām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
upaviṣṭam—ült; darbha-mayyām—darbhából, szalmából készült; bṛsyām—gyékényen; brahma—az Abszolút Igazság; sanātanam—az örök; nāradāya—Nāradának; pravocantam—beszélt; pṛcchate—kérdezett; śṛṇvatām—hallgatott; satām—a nagy bölcseknek.
FORDÍTÁS
Egy szalmagyékényen ült, és szavait a jelenlévők mindegyikéhez intézte, köztük a nagy bölcshöz, Nāradához is. Neki legfőképpen az Abszolút Igazságról beszélt.
MAGYARÁZAT
Az Úr Śiva egy szalmából font gyékényen ült, mert azok, akik az Abszolút Igazság megértése érdekében lemondásokat gyakorolnak, ilyen ülőhelyet választanak maguknak. Ez a vers kihangsúlyozza, hogy az Úr Śiva a nagy bölcsnek, Nāradának, a híres bhaktának beszélt. Nārada az odaadó szolgálatról kérdezte az Úr Śivát, aki a legkiválóbb vaiṣṇava lévén tanította őt. A Védák tudományáról beszélgettek, de tudnunk kell, hogy a téma az odaadó szolgálat volt. Egy másik gondolat, amit meg kell jegyeznünk ezzel kapcsolatban, hogy az Úr Śiva a legfőbb tanító, a nagy bölcs, Nārada pedig a legkiválóbb azok között, akik hallgatják őt. A védikus tudás legmagasztosabb témája ezért a bhakti, az odaadó szolgálat.