HU/SB 4.7.33
33. VERS
- patnya ūcuḥ
- yajño ’yaṁ tava yajanāya kena sṛṣṭo
- vidhvastaḥ paśupatinādya dakṣa-kopāt
- taṁ nas tvaṁ śava-śayanābha-śānta-medhaṁ
- yajñātman nalina-rucā dṛśā punīhi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
patnyaḥ ūcuḥ—az áldozatot végzők feleségei így szóltak; yajñaḥ—az áldozat; ayam—ez; tava—Tiéd; yajanāya—imádva; kena—Brahmā által; sṛṣṭaḥ—elrendezett; vidhvastaḥ—elpusztított; paśupatinā—az Úr Śiva által; adya—ma; dakṣa-kopāt—Dakṣa iránti dühében; tam—ez; naḥ—miénk; tvam—Téged; śava-śayana—holttestek; ābha—mint; śānta-medham—a mozdulatlan áldozati állatok; yajña-ātman—ó, áldozat Ura; nalina—lótusz; rucā—gyönyörű; dṛśā—pillantásod; punīhi—megszentelik.
FORDÍTÁS
Az áldozatot végzők feleségei így szóltak: Kedves Urunk! Ezt az áldozatot Brahmā utasítására akartuk végrehajtani, ám sajnálatos módon az Úr Śiva, aki megharagudott Dakṣára, elpusztított mindent, és dühe következtében az áldozatra szánt állatok most holtan hevernek. Minden, amit a yajñához előkészítettünk, kárba veszett. Lótuszszemed pillantása azonban most újra megszentelheti az áldozati arénát!
MAGYARÁZAT
Állatokat azért áldoztak, hogy új életet adjanak nekik — ezért voltak ott. Feláldozásukkal új életet kaptak, s ez bizonyította a mantrák erejét. Sajnos amikor az Úr Śiva megsemmisítette Dakṣa áldozatát, néhány állat elpusztult. (Az egyiket csak azért ölték meg, hogy fejét Dakṣa fejének a helyére illesszék.) Holttestük szanaszét hevert, s az áldozati arénából krematórium lett. A yajña tehát nem érte el valódi célját.
A papok feleségei arra kérték az Úr Viṣṇut, hogy mivel Ő az áldozati szertartások végső célja, indokolatlan kegyéből vesse pillantását a yajña-arénára, hogy a yajña a megszokott mederben folyhasson tovább. A vers arra utal, hogy az állatokat nem szabad fölöslegesen elpusztítani. Arra használták őket, hogy bizonyítsák velük a mantrák erejét, s hogy a mantrák hatására visszanyerjék fiatalságukat. Nem lett volna szabad megölni őket, mint ahogyan az Úr Śiva tette, hogy Dakṣa fejét egy állat fejére cserélje. Öröm volt látni, amikor egy állatot feláldoztak és új életet adtak neki, ám ennek a kellemes atmoszférának most nyoma sem volt. A papok feleségei azt kérték, hogy az Úr Viṣṇu élessze fel az állatokat a pillantásával, hogy a yajña kellemes légkörben folytatódhasson.