HU/SB 4.7.34
34. VERS
- ṛṣaya ūcuḥ
- ananvitaṁ te bhagavan viceṣṭitaṁ
- yad ātmanā carasi hi karma nājyase
- vibhūtaye yata upasedur īśvarīṁ
- na manyate svayam anuvartatīṁ bhavān
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ṛṣayaḥ—a bölcsek; ūcuḥ—imádkoztak; ananvitam—csodálatos; te—Tiéd; bhagavan—ó, minden fenség birtokosa; viceṣṭitam—cselekedetek; yat—amelyek; ātmanā—energiáid által; carasi—végzed; hi—bizonyára; karma—az ilyen cselekedetekhez; na ajyase—nem ragaszkodsz; vibhūtaye—kegyéért; yataḥ—akitől; upaseduḥ—imádott; īśvarīm—Lakṣmī, a szerencse istennője; na manyate—nem ragaszkodsz; svayam—Te Magad; anuvartatīm—engedelmes szolgádnak (Lakṣmīnak); bhavān—Te.
FORDÍTÁS
A bölcsek így imádkoztak: Kedves Urunk! Cselekedeteid végtelenül csodálatosak, s noha mindent különféle energiáidon keresztül hajtasz végre, egyáltalán nem kötődsz e tettekhez. Még a szerencse istennőjéhez sem ragaszkodsz, akit olyan hatalmas félistenek imádnak, mint Brahmā, s azért imádkoznak, hogy elnyerjék a kegyét.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā elmondja, hogy az Úr nem vágyik arra, hogy csodálatos tettei valamilyen eredménnyel járjanak, és semmi szüksége sincs arra, hogy cselekedjen. Néha azonban mégis cselekszik, hogy példát mutasson az embereknek, és tettei rendkívül csodálatraméltóak. Az Úr nem ragaszkodik semmihez. Na māṁ karmāṇi limpanti: bár végtelenül csodálatos tetteket hajt végre, egyáltalán nem ragaszkodik semmihez sem (BG 4.14). Ő önellátó. A vers azt a példát említi meg, hogy a szerencse istennője, Lakṣmī mindig az Urat szolgálja, az Úr azonban nem ragaszkodik hozzá. Még az olyan nagy hatalmú félistenek is imádják őt, mint Brahmā, hogy elnyerjék a kegyét, ám az Úr annak ellenére, hogy ezer és ezer szerencseistennő imádja, a legkevésbé sem ragaszkodik hozzájuk. A nagy bölcsek különösen kiemelik az Úr emelkedett transzcendentális helyzetének egyedülálló voltát: Ő nem olyan, mint a közönséges élőlények, akik ragaszkodnak jámbor tetteik eredményéhez.