HU/SB 4.7.49
49. VERS
- bhagavān svena bhāgena
- sarvātmā sarva-bhāga-bhuk
- dakṣaṁ babhāṣa ābhāṣya
- prīyamāṇa ivānagha
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhagavān—az Úr Viṣṇu; svena—sajátjával; bhāgena—a részével; sarva-ātmā—minden élőlény Felsőlelke; sarva-bhāga-bhuk—valamennyi áldozat eredményének élvezője; dakṣam—Dakṣa; babhāṣe—mondta; ābhāṣya—megszólítva; prīyamāṇaḥ—elégedetten; iva—mint; anagha—ó, bűntelen Vidura.
FORDÍTÁS
Kedves bűntelen Vidurám! — folytatta Maitreya. — Valójában az Úr Viṣṇu minden áldozat gyümölcsének élvezője. Mégis, mivel Ő minden élőlény Felsőlelke, elégedett volt pusztán azzal, amit az áldozati felajánlásokból kapott. Derűsen így szólt hát Dakṣához:
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 5.29) elmondja: bhoktāraṁ yajña-tapasām, az Úr Viṣṇu, vagyis Kṛṣṇa az áldozatok, a lemondások és vezeklések minden eredményének legfőbb élvezője. Bármit tegyen valaki, a végső cél Viṣṇu, s aki ezt nem tudja, az tévúton jár. Viṣṇu az Istenség Legfelsőbb Személyisége, ezért semmit nem kell kérnie senkitől. Önmagában elégedett, önellátó, de elfogadja a yajña felajánlásait, mivel barátként tekint az élőlények mindegyikére. Amikor felajánlották Neki az áldozat eredményének Őt illető részét, nagyon elégedettnek látszott. A Bhagavad-gītāban (BG 9.26) olvashatjuk: patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyaṁ yo me bhaktyā prayacchati. Ha egy bhakta akár csak egy kis levelet, virágot vagy egy kevés vizet ajánl fel Neki szeretettel és ragaszkodással, az Úr elfogadja, s örül neki. Noha önellátó, s nincs szüksége arra, hogy bárki bármit adjon Neki, elfogadja a felajánlásokat, mert Felsőlélekként barátként viszonyul minden élőlényhez. Ebben a versben egy másik gondolat az, hogy az Úr nem veszi el azt, ami másoknak jár. A yajña során a félistenek, az Úr Śiva és az Úr Brahmā megkapják részüket, az Úr Viṣṇuval együtt. Az Úr Viṣṇu megelégszik azzal, amit kap, s nem veszi el mások jussát. Burkoltan arra utalt, hogy nem okozott Neki örömet, amikor Dakṣa megpróbálta megtagadni az Úr Śivától a neki járó részt.
Maitreya ebben a versben bűntelennek szólítja Vidurát, mert Vidura tiszta vaiṣṇava volt, és sohasem követett el sértést egyetlen félisten ellen sem. A vaiṣṇavák az Úr Viṣṇut fogadják el a Legfelsőbbnek, de nem akarják megbántani a félisteneket sem, ezért megadják nekik a kellő tiszteletet. Az Úr Śivát tekintik a legkiválóbb vaiṣṇavának, de sohasem sértik meg a félisteneket, s a félistenek szintén elégedettek velük, mert ők is valamennyien az Úr Viṣṇu feddhetetlen bhaktái.