HU/SB 4.8.17
Śrīmad-Bhāgavatam - Negyedik Ének - NYOLCADIK FEJEZET: Dhruva Mahārāja elhagyja otthonát, és az erdőbe vonul
Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada
17. VERS
- dīrghaṁ śvasantī vṛjinasya pāram
- apaśyatī bālakam āha bālā
- māmaṅgalaṁ tāta pareṣu maṁsthā
- bhuṅkte jano yat para-duḥkhadas tat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dīrgham—nehéz; śvasantī—légzés; vṛjinasya—a veszélynek; pāram—korlátozás; apaśyatī—anélkül hogy megtalálná; bālakam—fiának; āha—mondta; bālā—a hölgy; mā—ne legyen; amaṅgalam—balszerencse; tāta—kedves fiam; pareṣu—másoknak; maṁsthāḥ—vágy; bhuṅkte—szenvedett; janaḥ—személy; yat—ami; para-duḥkhadaḥ—aki hajlik arra, hogy másoknak fájdalmat okozzon; tat—az.
FORDÍTÁS
Ő is szaporán lélegzett, s nem tudta, mi az igazi gyógyír e fájdalmas helyzetben. Semmilyen gyógymódot sem találva így szólt fiához: „Kedves fiam! Soha ne kívánj semmi rosszat másoknak! Akik másoknak okoznak fájdalmat, maguk szenvednek majd tőle.”