HU/SB 4.8.28
28. VERS
- vikalpe vidyamāne ’pi
- na hy asantoṣa-hetavaḥ
- puṁso moham ṛte bhinnā
- yal loke nija-karmabhiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vikalpe—változás; vidyamāne api—noha van; na—nem; hi—kétségtelenül; asantoṣa—elégedetlenség; hetavaḥ—okok; puṁsaḥ—a személyeknek; moham ṛte—anélkül hogy illúzióban lenne; bhinnāḥ—elkülönült; yat loke—ebben a világban; nija-karmabhiḥ—saját tettei által.
FORDÍTÁS
Kedves Dhruvám! Akkor sincs okod az elégedetlenségre, ha úgy érzed, hogy becsületedben sértettek meg. Ez a fajta elégedetlenség az illuzórikus energia egyik arca csupán. Minden élőlényt korábbi cselekedetei irányítanak, ezért létezik oly sokféle életforma az élvezet vagy a szenvedés érdekében.
MAGYARÁZAT
A Védákban az áll, hogy az élőlényt sohasem szennyezi be az anyaggal való kapcsolat, és soha nincs rá hatással. Az élőlény korábbi gyümölcsöző tettei miatt különféle anyagi testeket kap. Ha azonban megérti azt a filozófiát, miszerint élő szellemi lélekként sem a szenvedéshez, sem az élvezethez nincs köze, akkor felszabadult léleknek kell tekinteni. A Bhagavad-gītā (BG 18.54) megerősíti: brahma-bhūtaḥ prasannātmā, annak, aki valóban a transzcendentális síkon áll, nincs miért sajnálkoznia, és nincs mire vágynia. Nārada Ṛṣi először azt akarta megértetni Dhruva Mahārājával, hogy még gyerek, ezért nem szabad, hogy a sértő vagy megbecsülő szavak hatással legyenek rá. Ha pedig olyan fejlett szinten áll, hogy megérti, mi a megbecsülés és mi a sértés, akkor ezt saját életére kell alkalmaznia: tudnia kell, hogy a tiszteletet és a gyalázatot egyaránt a múltbeli cselekedetek határozzák meg, ezért az embernek semmilyen körülmények között nem szabad ezek miatt szomorkodnia vagy örülnie.