HU/SB 4.8.36


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


36. VERS

athāpi me ’vinītasya
kṣāttraṁ ghoram upeyuṣaḥ
surucyā durvaco-bāṇair
na bhinne śrayate hṛdi


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

atha api—azért; me—enyém; avinītasya—nem nagyon engedelmes; kṣāttram—a kṣatriya szellem; ghoram—türelmetlen; upeyuṣaḥ—elérte; surucyāḥ—Suruci királynőnek; durvacaḥ—durva szavak; bāṇaiḥ—a nyilaival; na—nem; bhinne—megszúrva; śrayate—bennmaradni; hṛdi—a szívben.


FORDÍTÁS

Kedves Uram! Nagyon arcátlan vagyok, hogy nem fogadom el utasításaidat, de ez nem az én hibám. Mindennek az az oka, hogy kṣatriya családban születtem. Mostohaanyám, Suruci durva szavai összetörték szívemet, ezért értékes tanításod nem marad meg benne.


MAGYARÁZAT

Azt mondják, hogy a szív vagy az elme éppen olyan, mint egy agyagedény: ha egyszer eltörik, sehogyan sem lehet többé megjavítani. Ezt a példát említi Dhruva Mahārāja Nārada Muninak. Szívét mostohaanyja durva szavainak nyilai annyira összetörték, hogy azon a vágyán kívül, hogy megbosszulja a sértést, semmi sem tűnik számára értékesnek, mondta. Mostohaanyja kijelentette, hogy mivel Sunīti méhéből született, aki Uttānapāda Mahārāja kevésbé kedvelt felesége volt, Dhruva Mahārāja nem ülhetett sem a trónra, sem apja ölébe, egyszóval nem lehetett királynak nyilvánítani. Dhruva Mahārāja eltökélte, hogy egy olyan bolygó királya lesz, ami még az Úr Brahmānak, a félistenek legkiválóbbjának a bolygójánál is jobb.

Dhruva Mahārāja arra is célzott, amikor a nagy bölcshöz, Nāradához beszélt, hogy négyféle emberi mentalitás van: a brahminikus, a kṣatriya, a vaiśya és a śūdra mentalitás. Egyetlen kaszt mentalitása sem található meg a többi kaszt tagjaiban. Az a filozofikus szellem, amiről Nārada Muni beszélt, megfelelt volna egy brāhmaṇa mentalitásának, de nem illett egy kṣatriyához. Dhruva őszintén elismerte, hogy hiányzik belőle a brahminikus alázat, ezért képtelen elfogadni Nārada Muni filozófiáját.

Dhruva Mahārāja kijelentései utalnak rá, hogy ha egy gyermeket nem a hajlama szerint nevelnek, nincsen lehetőség arra, hogy kifejlődjön benne e sajátságos mentalitás. A lelki tanítómesternek vagy a tanítónak hajdanán kötelessége volt, hogy megfigyelje a gyerekek pszichológiai alkatát, s ennek megfelelően egy bizonyos hivatás kötelességeire tanítsa őket. Dhruva Mahārāja, akit kṣatriya szellemben neveltek, nem fogadta el a brahminikus filozófiát. Amerikában a mindennapi életben is tapasztalható a brahminikus és a kṣatriya temperamentum összeférhetetlensége. Az amerikai fiúk, akiket egyszerű śūdráknak neveltek, egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy harcoljanak a háborúban. Így aztán amikor besorozzák őket a hadseregbe, megtagadják a bevonulást, mert nincs bennük kṣatriya szellem. Ez az egyik oka a rendkívüli társadalmi elégedetlenségnek.

Hogy ezekben a fiúkban nincs jelen a kṣatriya szellem, az nem jelenti azt, hogy brāhmaṇáknak nevelték őket. Śūdrákként nevelkedtek, s így elégedetlenségükben hippi lett belőlük. Most azonban, hogy csatlakoztak a Kṛṣṇa-tudatos mozgalomhoz, ami Amerikában indult útjára, úgy neveljük őket, hogy elsajátíthassák a brahminikus tulajdonságokat, annak ellenére, hogy śūdrákként olyan mélyre süllyedtek. Egyszóval amiatt, hogy a Kṛṣṇa-tudat mozgalma mindenki előtt nyitva áll, mindenki szert tehet a brahminikus tulajdonságokra. Jelen pillanatban erre van a legnagyobb szükség, mert manapság nincsenek brāhmaṇák vagy kṣatriyák, csupán néhány vaiśya van, s mindenki más śūdra. A társadalom brāhmaṇákra, kṣatriyákra, vaiśyákra és śūdrákra történő felosztása egy rendkívül tudományos felosztás. Az emberi társadalom testében a brāhmaṇákat tekintik a fejnek, a kṣatriyák a karok, a vaiśyák a has, a śūdrák pedig a lábak. Jelenleg a testnek van lába és hasa, de nincsen karja vagy feje, ezért teljes zűrzavar uralkodik. Szükség van rá, hogy újra életre keltsük a brahminikus tulajdonságokat, s hogy ezzel a lealacsonyodott emberi társadalmat a lelki tudat legmagasabb szintjére emeljük.