HU/SB 4.8.68
68. VERS
- nārada uvāca
- mā mā śucaḥ sva-tanayaṁ
- deva-guptaṁ viśāmpate
- tat-prabhāvam avijñāya
- prāvṛṅkte yad-yaśo jagat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nāradaḥ uvāca—Nārada, a nagy bölcs mondta; mā—ne; mā—ne; śucaḥ—szomorkodj; sva-tanayam—saját fiadért; deva-guptam—az Úr megvédi őt; viśām-pate—ó, emberi társadalom ura; tat—övé; prabhāvam—befolyás; avijñāya—tudás nélkül; prāvṛṅkte—a világot bejárta; yat—akié; yaśaḥ—hírnév; jagat—az egész világon.
FORDÍTÁS
Nārada, a nagy bölcs válaszolt: Kedves királyom, kérlek, ne bánkódj fiad miatt! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége megvédi őt! Te még nem ismered gyermeked hatalmát, hírneve azonban az egész világot bejárta már.
MAGYARÁZAT
Néha, amikor arról hallunk, hogy a nagy bölcsek és bhakták az erdőbe vonulnak, s ott odaadó szolgálatot végeznek vagy meditálnak, elcsodálkozunk: hogyan élhetnek az erdőben úgy, hogy nem gondoskodik róluk senki? A válasz, amit erre a kérdésre a kiváló tekintély, Nārada Muni ad, az, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége védelmezi őket. A śaraṇāgati, a meghódolás azt jelenti, hogy az ember elfogadja s erősen hisz abban, hogy bárhol éljen egy meghódolt lélek, az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindig megvédi őt. Soha sincs egyedül, és sohasem védtelen. Dhruva Mahārāja szerető apja azt gondolta, hogy kisfia, aki mindössze öt éves, nagy veszélyben forog az őserdőben, Nārada Muni azonban megnyugtatta: „Nem tudsz fiad hatalmáról.” Aki odaadó szolgálatot végez, legyen bárhol az univerzumban, sohasem marad védtelen.