HU/SB 4.9.28
28. VERS
- vidura uvāca
- sudurlabhaṁ yat paramaṁ padaṁ harer
- māyāvinas tac-caraṇārcanārjitam
- labdhvāpy asiddhārtham ivaika-janmanā
- kathaṁ svam ātmānam amanyatārtha-vit
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
viduraḥ uvāca—Vidura tovább kérdezősködött; sudurlabham—nagyon ritka; yat—ami; paramam—a legfelsőbb; padam—helyzet; hareḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; māyā-vinaḥ—rendkívül szeretetteljes; tat—Övé; caraṇa—lótuszláb; arcana—imádva; arjitam—elérte; labdhvā—elérvén; api—bár; asiddha-artham—nem teljesült; iva—mintha; eka-janmanā—az élet során; katham—miért; svam—saját; ātmānam—szív; amanyata—érezte; artha-vit—mert nagyon bölcs.
FORDÍTÁS
Śrī Vidura így kérdezett: Kedves brāhmaṇám! Az Úr hajlékára rendkívül nehéz eljutni. Egyedül a tiszta odaadó szolgálat vezet oda, az egyetlen dolog, ami örömet okoz a végtelenül szeretetteljes és kegyes Úrnak. Dhruva Mahārāja, aki oly bölcs és lelkiismeretes volt, egyetlen élet alatt érte el ezt a célt. Miért nem volt hát elégedett?
MAGYARÁZAT
A szent Vidura kérdése nagyon lényeges. Az artha-vit szó, ami arra az emberre utal, aki tudja, hogyan tegyen különbséget a valóság és az illúzió között, rendkívül fontos ebben az összefüggésben. Az artha-vit embert paramahaṁsának is nevezik. A paramahaṁsa mindenből csak a legfőbb lényeget fogadja el. Ahogyan a hattyú csak a tejet választja ki a víz és a tej keverékéből, egy paramahaṁsa is egyedül csak az Istenség Legfelsőbb Személyiségét tekinti életének és lelkének, s nem törődik semmiféle külsődleges, anyagi dologgal. Dhruva Mahārāja ebbe a kategóriába tartozott. Eltökéltségének köszönhetően elérte azt a célt, amire vágyott, ám amikor hazatért, mégsem volt teljesen elégedett.