HU/SB 4.9.45
45. VERS
- abhivandya pituḥ pādāv
- āśīrbhiś cābhimantritaḥ
- nanāma mātarau śīrṣṇā
- sat-kṛtaḥ saj-janāgraṇīḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
abhivandya—imádva; pituḥ—apjának; pādau—a láb; āśīrbhiḥ—áldásokkal; ca—és; abhimantritaḥ—szólították; nanāma—leborult; mātarau—két anyjának; śīrṣṇā—fejével; sat-kṛtaḥ—köszöntötték; sat-jana—a nemeseknek; agraṇīḥ—a legkiválóbb.
FORDÍTÁS
Dhruva Mahārāja, a nemes lelkek legkiválóbbja először felajánlotta hódolatát apja lábai előtt, aki számtalan kérdésével köszöntötte őt, majd két anyja lába előtt is leborult.
MAGYARÁZAT
Felmerülhet a kérdés, miért ajánlotta fel hódolatát Dhruva Mahārāja anyján kívül a mostohaanyjának is, akinek sértése miatt világgá kellett mennie. A válasz az, hogy miután az önmegvalósítással elérte a tökéletességet, és szemtől szemben láthatta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, teljesen megszabadult az anyagi vágyak okozta minden szennyeződéstől. Az anyagi világban a sértést vagy a megbecsülést egy bhakta sohasem érzékeli. Az Úr Caitanya éppen ezért azt mondja, legyünk alázatosabbak a fűszálnál és türelmesebbek a fánál, hogy odaadó szolgálatot végezhessünk. Dhruva Mahārāját ezért ez a vers saj-janāgraṇīḥnak, a nemes lelkek legkiválóbbjának nevezi. A tiszta bhakta a világon a legnemesebb szívű, és senkivel szemben sem táplál ellenséges érzéseket. A gyűlölködésnek köszönhető kettősség az anyagi világ terméke. A lelki világban, az abszolút valóságban ilyesmi nem létezik.