HU/SB 5.13.24
24. VERS
- śrī-śuka uvāca
- ity evam uttarā-mātaḥ sa vai brahmarṣi-sutaḥ sindhu-pataya ātma-satattvaṁ vigaṇayataḥ parānubhāvaḥ parama-kāruṇikatayopadiśya rahūgaṇena sakaruṇam abhivandita-caraṇa āpūrṇārṇava iva nibhṛta-karaṇormy-āśayo dharaṇim imāṁ vicacāra.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt; iti evam—ily módon; uttarā-mātaḥ—ó, Parīkṣit Mahārāja, Uttarā anya fia; saḥ—az a brāhmaṇa; vai—valójában; brahma-ṛṣi-sutaḥ—Jaḍa Bharata, egy nagyon művelt brāhmaṇa fia; sindhu-pataye—Sindhu tartomány királyának; ātma-sa-tattvam—a lélek valódi, eredeti helyzetét; vigaṇayataḥ—noha megsértette Jaḍa Bharatát; para-anubhāvaḥ—aki a lelki megvalósítás rendkívül magas szintjén állt; parama-kāruṇikatayā—a miatt a tulajdonsága miatt, hogy nagyon kegyes az elesett lelkekhez; upadiśya—tanította; rahūgaṇena—Rahūgaṇa király; sa-karuṇam—szánalmasan; abhivandita-caraṇaḥ—akinek lótuszlábát imádta; āpūrṇa-arṇavaḥ iva—mint a teli óceán; nibhṛta—teljesen néma; karaṇa—az érzékeknek; ūrmi—a hullámok; āśayaḥ—szívében; dharaṇim—a föld; imām—ez; vicacāra—tovább barangolt.
FORDÍTÁS
Śrīla Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom, ó, Uttarā anya fia! Noha Jaḍa Bharata elméjében feltámadt néhány hullám az elégedetlenség miatt, hogy Rahūgaṇa király megsértette, amikor a gyaloghintóját vitette vele, ám ügyet sem vetett rá, és szíve ismét megnyugodott és lecsendesedett, mint az óceán. Rahūgaṇa király megsértette, ő azonban egy nagy paramahaṁsa volt. Vaiṣṇava lévén rendkívül lágyszívű volt, ezért beszélt a királynak a lélek eredeti helyzetéről. Rahūgaṇa király oly szánalomra méltóan könyörgött bocsánatért a lótuszlábánál, hogy megfeledkezett a sértésről. Ezek után útnak indult, hogy tovább vándoroljon a világban.
MAGYARÁZAT
A Śrīmad-Bhāgavatamban (SB 3.25.21) Kapiladeva leírja a nagy személyiségek jellemzőit: titikṣavaḥ kāruṇikāḥ suhṛdaḥ sarva-dehinām. Egy szent bhakta mindig nagyon türelmes. Minden élőlény barátja, és nincs ellensége a világon. Egy tiszta bhakta egy sādhu valamennyi jó tulajdonságával rendelkezik. Jaḍa Bharata ilyen tiszta bhakta volt. Az anyagi test miatt érzékeit kétségtelenül megzavarta Rahūgaṇa király sértése, később azonban amiatt, hogy a király alázatosan meghódolt előtte, megbocsátott neki. Mindazoknak, akik vissza akarnak térni Istenhez, kötelességük úgy meghódolni, mint Rahūgaṇa király, és könyörögni a vaiṣṇavák bocsánatáért, akiket esetleg megsértettek. A vaiṣṇavák általában rendkívül vajszívűek, s ezért ha valaki azonnal leborul egy vaiṣṇava lótuszlába elé, azonnal megszabadulhat a sértés visszahatásaitól. Ha azonban ezt nem teszi meg, visszahatások érik, melyek nem lesznek nagyon kellemesek.