HU/SB 5.14.14
14. VERS
- yadā tu para-bādhayāndha ātmane nopanamati tadā hi pitṛ-putra-barhiṣmataḥ pitṛ-putrān vā sa khalu bhakṣayati.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yadā—amikor; tu—de (szerencsétlenségére); para-bādhayā—annak ellenére, hogy másokat kizsákmányol; andhaḥ—vak; ātmane—magának; na upanamati—nem lesz része benne; tadā—akkor; hi—bizonyára; pitṛ-putra—az apának vagy a fiaknak; barhiṣmataḥ—jelentéktelen, mint egy fűszál; pitṛ-putrān—apa vagy fiúk; vā—vagy; saḥ—ő (a feltételekhez kötött lélek); khalu—valóban; bhakṣayati—nehézséget okoz.
FORDÍTÁS
Amikor még mások kizsákmányolásával sem képes fenntartani magát az anyagi világban, akkor saját apját vagy fiát igyekszik kihasználni: elveszi a tulajdonukat, legyen az bármilyen jelentéktelen. Ha nem tudja megkaparintani apja, fia vagy más rokonai vagyonát, akkor mindenre hajlandó, hogy bajt okozzon nekik.
MAGYARÁZAT
Egyszer magam is láttam egy szenvedő embert, aki a lányától ékszereket lopott, hogy fenntartsa magát. Ahogy a szólás mondja: „A szükség törvényt bont.” Amikor egy feltételekhez kötött léleknek szüksége van valamire, elfelejti a rokonaival való kapcsolatát, és meglopja saját apját vagy fiát is. A Śrīmad-Bhāgavatamból is megtudhatjuk, hogy ebben a Kali-korban rohamosan közeledik az az idő, amikor az egyik rokon egyetlen fillérért megöli majd a másikat. Kṛṣṇa-tudat nélkül az emberek egyre inkább pokoli körülmények közé süllyednek, és szörnyűséges tetteket követnek majd el.