HU/SB 5.14.15
15. VERS
- kvacid āsādya gṛhaṁ dāvavat priyārtha-vidhuram asukhodarkaṁ śokāgninā dahyamāno bhṛśaṁ nirvedam upagacchati.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kvacit—néha; āsādya—tapasztal; gṛham—az otthoni élet; dāva-vat—akár egy lángoló erdőtűz; priya-artha-vidhuram—minden hasznos dolog nélkül; asukha-udarkam—csak egyre több boldogtalanságot eredményez; śoka-agninā—a bánat tüzében; dahyamānaḥ—égve; bhṛśam—nagyon nagy; nirvedam—csalódás; upagacchati—éri.
FORDÍTÁS
Ebben a világban a családi élet éppen olyan, akár a lángoló erdőtűz. A legparányibb boldogságot sem találja meg benne az ember, és lassan egyre inkább boldogtalanság lesz úrrá rajta. A családi életben semmi sem vezet el az örök boldogsághoz, és útvesztőjébe kerülve a feltételekhez kötött lelket csak a bánat tüze égeti. Néha végtelenül szerencsétlennek érzi magát, néha pedig azt állítja, hogy azért szenved, mert előző életében nem végzett jámbor tetteket.
MAGYARÁZAT
A Gurv-aṣṭakában Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura így énekel:
- saṁsāra-dāvānala-līḍha-loka-
- trāṇāya kāruṇya-ghanāghanatvam
Ebben az anyagi világban az élet éppen olyan, mint egy lángoló erdőtűz. Senki sem gyújtja fel az erdőt, mégis lángra lobban. Mindenki szeretne boldog lenni itt, ám az anyagi élet szenvedései egyre fokozódnak. Az anyagi lét lángoló tüzébe került ember néha saját magát kárhoztatja, de testi felfogása miatt nem tud megszabadulni a kötelékektől, és így egyre jobban szenved.