HU/SB 5.15: Priyavrata király leszármazottjainak dicsősége

Śrīmad-Bhāgavatam - Ötödik Ének - TIZENÖTÖDIK FEJEZET: Priyavrata király leszármazottjainak dicsősége


5.15.1. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī folytatta: Bharata Mahārāja fia, akit Sumatinak hívtak, Ṛṣabhadeva útját követte, ám néhány gátlástalan ember magának az Úr Buddhának tekintette őt. Ezek az emberek valójában rosszindulatú ateisták voltak, akik a védikus elveket saját elképzeléseik alapján, alantas módon értelmezték, hogy alátámasszák tetteiket. Ezek a bűnös emberek Sumatit az Úr Buddhadevának tekintették, és azt az elméletet hirdették, hogy mindenkinek követnie kell Sumati elveit. Így ragadta el őket az elmebeli spekuláció.

5.15.2. vers: Sumatinak Vṛddhasenā nevű felesége méhéből egy Devatājit nevű fia született.

5.15.3. vers: Devatājit felesége, Āsurī méhében egy Devadyumna nevű fiút nemzett. Devadyumnának felesége, Denumatī méhéből egy Parameṣṭhī nevű fia született. Parameṣṭhī fia Pratīha volt, akit felesége, Suvarcalā hozott a világra.

5.15.4. vers: Pratīha király személyesen prédikálta az önmegvalósítás elveit, s így nemcsak megtisztult, de a Legfelsőbb Személy, az Úr Viṣṇu nagy bhaktája lett, és közvetlenül megvalósította Őt.

5.15.5. vers: Pratīha feleségének, Suvarcalānak a méhében három fiút nemzett, Pratihartāt, Prastotāt és Udgātāt. Mindhárman nagyon jól értettek a védikus szertartások bemutatásához. Pratihartānak feleségétől, Stutītól két fia, Aja és Bhūmā született.

5.15.6. vers: Bhūmā király felesége, Ṛṣikulyā méhében Udgīthát nemzette. Udgītha felesége, Devakulyā egy Prastāva nevű fiút hozott a világra, Prastāvától pedig Vibhu született feleségétől, Niyutsātól. Vibhunak felesége, Ratī méhéből egy Pṛthuṣeṇa nevű fia származott. Pṛthuṣeṇa egy Nakta nevű fiat támasztott felesége, Ākūtī méhében. Nakta felesége Druti volt, s az ő méhéből jött világra a nagy Gaya király. Gaya rendkívül híres és jámbor volt, a legkiválóbb a szent királyok között. Az Úr Viṣṇut és kiterjedéseit, akik az univerzumot védelmezik, mindig a transzcendentális jóság minősége jellemzi. Gaya király az Úr Viṣṇu közvetlen kiterjedése lévén szintén a viśuddha-sattvában volt. Ennek következtében teljes transzcendentális tudással rendelkezett, s ezért Mahāpuruṣának hívták.

5.15.7. vers: Gaya király teljes védelmet és biztonságot nyújtott alattvalóinak, hogy személyes javaikat ne fenyegesse a nemkívánatos elemek támadása. Arról is gondoskodott, hogy minden ember elegendő élelemhez jusson. [Ezt poṣaṇának hívják.] Néha megajándékozta alattvalóit, hogy elégedetté tegye őket. [Ezt prīṇanának nevezik.] Összejöveteleket rendezett és kedves szavaival elégedetté tette alattvalóit [upalālana]. Jó tanácsokkal is ellátta őket arra vonatkozóan, hogyan váljanak elsőrangú alattvalókká [anuśāsana]. Ezek voltak Gaya király királyi rendjének jellemzői. Mindezek mellett olyan családfenntartó volt, aki szigorúan követte a családi élet szabályozó elveit. Áldozatokat mutatott be, és az Istenség Legfelsőbb Személyisége vegyítetlen, tiszta bhaktája volt. Mahāpuruṣának nevezték, mert királyként mindenben segítette alattvalóit, családfőként pedig eleget tett minden kötelességének, s így végül a Legfelsőbb Úr eltökélt bhaktája lett. Bhaktaként mindig kész volt tisztelni más bhaktákat és odaadóan szolgálni az Urat. Ez a bhakti-yoga folyamata. Transzcendentális cselekedetei miatt Gaya király mindig mentes maradt a testi felfogástól. Teljes megvalósításra tett szert a Brahmanról, s így mindig öröm töltötte el. Anyagi bánatban sohasem volt része. Minden tekintetben tökéletes volt, mégsem volt büszke, és arra sem vágyott különösebben, hogy birodalma fölött uralkodjon.

5.15.8. vers: Kedves Parīkṣit királyom! A Purāṇák történeteit jól ismerő tudósok a következő versekkel magasztalják és dicsőítik Gaya királyt:

5.15.9. vers: A nagy Gaya király különféle védikus szertartásokat mutatott be. Rendkívül intelligens volt, és minden védikus írást jól ismert. Ügyelt a vallásos elvek betartására, és számos fenséges tulajdonság jellemezte. A nemesek vezére és a bhakták szolgája volt, valamint az Istenség Legfelsőbb Személyiségének minden kellő tulajdonsággal rendelkező teljes kiterjedése. Ki érhetné őt utol a hatalmas vallásos szertartások bemutatásában?

5.15.10. vers: Dakṣa Mahārāja erényes és becsületes leányai, Śraddhā, Maitrī és Dayā, akiknek áldásai sohasem maradtak beteljesületlenek, szentelt vízzel fürdették Gaya Mahārāját, s nagyon elégedettek voltak vele. A Föld bolygó személyisége egy tehén formáját magára öltve jött, és mintha csak borját pillantotta volna meg, tengernyi tejet adott, amikor látta Gaya Mahārāja nagyszerű tulajdonságait. Gaya Mahārāja minden áldást megkapott a Földtől, s így teljesíthette alattvalói vágyait. Neki magának azonban semmilyen vágya sem volt.

5.15.11. vers: Gaya király személy szerint nem vágyott érzékkielégítésre, ám amiatt, hogy védikus szertartásokat mutatott be, minden vágya teljesült. A királyok, akik ellen harcolt, mind arra kényszerültek, hogy a vallásos elvek szerint küzdjenek. Nagyon elégedettek voltak vele a csatában, és ajándékokkal halmozták el. Birodalmának brāhmaṇái is mind elégedettek voltak bőkezű adományaival. Jámbor tetteik egyhatodát ezért neki adták, hogy következő életében megkaphassa ennek áldását.

5.15.12. vers: Gaya Mahārāja áldozatai során bőségesen folyt a soma nevű mámorító ital. Indra király is gyakran eljött, s a sok soma-rasától egészen megrészegült. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Viṣṇu [a yajña-puruṣa] szintén mindig jelen volt, és személyesen fogadta el valamennyi áldozatot, amit tiszta és eltökélt odaadással ajánlottak fel Neki az áldozati arénában.

5.15.13. vers: Amikor valaki tetteivel elégedetté teszi a Legfelsőbb Urat, akkor automatikusan valamennyi félisten, emberi lény, négylábú, madár, méh, bokor, fű, fa, vagyis az Úr Brahmātól kezdve minden élőlény elégedett lesz. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindenki Felsőlelke, és természetéből adódóan mindig tökéletes elégedettséget érez. Mégis eljött Gaya Mahārāja arénájába, és így szólt: „Teljesen elégedett vagyok.”

5.15.14-15. vers: Gaya Mahārāja Gayantī méhében három fiút nemzett, Citrarathát, Sugatit és Avarodhanát. Citrarathának feleségétől, Ūrṇātól egy Samrāṭ nevű fia született. Samrāṭ feleségét Utkalānak hívták, s egy fiú származott tőlük, Marīci. Marīcit Bindumatī nevű felesége egy fiúval ajándékozta meg, akit Bindunak hívtak. Bindu egy fiat nemzett Saraghā nevű feleségének, Madhut, akinek aztán feleségétől, Sumanātól egy Vīravrata nevű fia született. Vīravrata felesége, Bhojā méhében két fiat nemzett, Manthut és Pramanthut. Manthunak feleségétől, Satyātól egy Bhauvana nevű fia született, és Bhauvanának felesége, Dūṣaṇā méhéből egy Tvaṣṭā nevű fia származott. Tvaṣṭā feleségével, Virocanāval Viraját nemzette, akinek felesége Viśūcī volt. Száz fiuk és egy leányuk született. A fiúk közül Śatajit volt a legkiválóbb.

5.15.16. vers: Viraja királyt egy híres vers így énekli meg: „Nagyszerű tulajdonságai és dicső hírneve miatt Viraja király lett Priyavrata király dinasztiájának ékköve, ahogyan az Úr Viṣṇu ékesíti és áldja meg a félisteneket transzcendentális energiájával.”