HU/SB 5.16: Jambudvipa leírása

Śrīmad-Bhāgavatam - Ötödik Ének - TIZENHATODIK FEJEZET: Jambūdvīpa leírása


5.16.1. vers: Parīkṣit király így szólt Śukadeva Gosvāmīhoz: Ó, brāhmaṇa! Már elmondtad nekem, hogy a Bhū-maṇḍala sugara addig ér, ameddig a Nap terjeszti fényét és hevét, s ahonnan még a Hold és az összes csillag látható.

5.16.2. vers: Kedves uram! Priyavrata Mahārāja szekerének forgó kerekei hét árkot hoztak létre, amelyekben hét óceán keletkezett. E hét óceán Bhū-maṇḍalát hét szigetre tagolja. Méreteikről, neveikről és jellemzőikről már adtál egy általános leírást. Most részletesen szeretnék tudni róluk. Kegyesen teljesítsd vágyam!

5.16.3. vers: Ha az elme az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a természet anyagi kötőerőiből álló külső arculatára    —    a hatalmas kozmikus formára    —    koncentrál, eljuthat a tiszta jóság szintjére. E transzcendentális helyzetben az ember megértheti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Vāsudevát, aki finomabb formájában önragyogó, és a természet kötőerői fölött áll. Ó, uram! Kérlek, írd le szemléletesen, hogyan észlelhetjük azt a formát, ami az egész univerzumot befedi!

5.16.4. vers: A nagy ṛṣi, Śukadeva Gosvāmī így szólt: Kedves királyom! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége anyagi energiája kiterjedésének nincs határa. Ez az anyagi világ az anyagi kötőerők [sattva-guṇa, rajo-guṇa és tamo-guṇa] átalakulása, mégsem tudja senki sem tökéletesen elmagyarázni még akkor sem, ha olyan hosszú ideig él, mint Brahmā. Az anyagi világban senki sem tökéletes, és aki tökéletlen, az nem képes pontos leírást adni erről az anyagi univerzumról, még hosszas elmélkedés után sem. Ó, király! Én mégis megpróbálom elmagyarázni neked a főbb területeket    —    például a Bhū-golakát [a Bhūlokát]    —    neveikkel, formáikkal, méreteikkel és különféle jellemzőikkel együtt.

5.16.5. vers: A Bhū-maṇḍalaként ismert bolygórendszer egy lótuszvirágra emlékeztet, és hét szigete e lótuszvirág örvét képezi. Az örv közepén elhelyezkedő Jambūdvīpa sziget hosszúsága és szélessége egymillió yojana (nyolcmillió mérföld). Jambūdvīpa olyan kerek, mint egy lótuszvirág levele.

5.16.6. vers: Jambūdvīpán kilenc földrész található, amelyek mind kilencezer yojana [hetvenkétezer mérföld] hosszúak. E földrészek határát nyolc hegy jelöli, amely megfelelően elválasztja őket egymástól.

5.16.7. vers: E földrészek vagy varṣák közül Ilāvṛta-varṣa a lótusz örvének közepén helyezkedik el. Ilāvṛta-varṣán emelkedik a Sumeru-hegy, ami színaranyból van. Ez a hegy olyan, mint a lótuszhoz hasonló Bhū-maṇḍala bolygórendszer magháza. Magassága megegyezik Jambūdvīpa szélességével, azaz 100 000 yojana [800 000 mérföld]. Ebből 16 000 yojana [128 000 mérföld] a föld alatt van, ezért a hegy a föld fölött csupán 84 000 yojana [672 000 mérföld] magas. A hegy szélessége 32 000 yojana [256 000 mérföld] a csúcsánál, és 16 000 yojana a lábánál.

5.16.8. vers: Ilāvṛta-varṣától észak felé haladva három hegység emelkedik egymás után: a Nīla, a Śveta és a Śṛṅgavān. Ezek három varṣának, Ramyakának, Hiraṇmayának és Kurunak a határát jelölik, s elválasztják őket egymástól. E hegyek kétezer yojana [16 000] mérföld szélesek. Hosszában keletre és nyugatra a sós vizű óceán partjáig terjednek. Déltől észak felé haladva minden hegység hossza tizede az előzőnek, a magasságuk azonban megegyezik.

5.16.9. vers: Ilāvṛta-varṣától délre, kelet-nyugat irányba kiterjedve három nagy hegység található (északról délre haladva): a Niṣadha, a Hemakūta és a Himālaya. Mindegyik 10  000 yojana [80  000 mérföld] magas. Három varṣának, Hari-varṣának, Kimpurusa-varṣának és Bhārata-varṣának [Indiának] a határait jelölik.

5.16.10. vers: Ilāvṛta-varṣától nyugatra és keletre szintén két hatalmas hegység található: a Mālyavān és a Gandhamādana. Ez a két hegység, amelyek egyenként kétezer yojana [16 000 mérföld] magasak, északon a Nīla-hegyig, délen pedig a Niṣadháig terjednek, és Ilāvṛta-varṣa, valamint a Ketumāla és Bhadrāśva néven ismert varṣák határait jelölik.

5.16.11. vers: A hatalmas Sumeru-hegy négy oldalán négy hegy található    —    a Mandara, a Merumandara, a Supārśva és a Kumuda    —,    melyek olyanok, mintha a Sumeru övei lennének. Hosszuk és magasságuk a számítások alapján 10 000 yojana [80 000 mérföld].

5.16.12. vers: E négy hegy csúcsán mint négy zászlórúd, egy mangófa, egy jambózafa, egy kadambafa és egy banyanfa áll. A fák szélessége száz yojana [800 mérföld], magassága pedig ezeregyszáz yojana [8800 mérföld]. Ágai körben szintén ezeregyszáz yojana távolságra nyúlnak.

5.16.13-14. vers: Ó, Parīkṣit Mahārāja, Bharata-dinasztia legkiválóbb sarja! E négy hegy között négy nagy tó található. Az elsőnek a vize tejízű, a második vize olyan, mint a méz, a harmadiké olyan, mint a cukornádlé, a negyedik pedig tiszta vízzel van teli. A négy tó a mennyei lényeknek, a félisteneknek nevezett siddháknak, cāraṇáknak és gandharváknak nyújt élvezetet, akiknek emiatt a természetükhöz tartozik, hogy rendelkeznek a misztikus yoga tökéletességeivel, például kisebbé tudnak válni a legkisebbnél és nagyobbá a legnagyobbnál. Négy mennyei kert is van ott, a Nandana, a Citraratha, a Vaibhrājaka és a Sarvatobhadra.

5.16.15. vers: A legkiválóbb félistenek mennyei ékszerekhez hasonló szépségű feleségeikkel találkoznak e kertekben, s itt élvezik egymás társaságát, miközben az alacsonyabb rangú félistenek, a gandharvák a dicsőségükről énekelnek.

5.16.16. vers: A Mandara-hegy alacsonyabb lankáin áll egy mangófa, amit Devacūtának hívnak. Magassága 1100 yojana, s tetejéről olyan hatalmas mangók hullanak a mennyek lakóinak legnagyobb élvezetére, mint a hegycsúcsok, s olyan édesek, mint a nektár.

5.16.17. vers: Amikor a kemény húsú gyümölcsök e nagy magasságból leesnek, széthasadnak, és édes, illatos lé folyik ki belőlük, ami még illatosabbá válik, ahogyan más illatokkal keveredik. Vízesésekben zuhog alá a hegyről, s az Aruṇodā nevű folyóvá szélesedik, ami méltóságteljesen hömpölyög keresztül Ilāvṛta keleti részén.

5.16.18. vers: A yakṣák jámbor feleségei Bhavānīnak, az Úr Śiva feleségének szolgálólányai. Az Aruṇodā folyó vizét isszák, ezért testük illatos, és ahogy a szél magával röpíti ezt az illatot, körös-körül nyolcvan mérföldnyire illatossá teszi az egész vidéket.

5.16.19. vers: Ugyanígy hullanak le a magasból és hasadnak darabokra a jambūfa húsos, apró magvú gyümölcsei is. E gyümölcsök akkorák, mint az elefántok, és a belőlük csorduló lé a Jambū-nadī folyóvá válik. Ez a folyó tízezer yojana magasból, a Merumandara csúcsáról zuhog alá Ilāvṛta déli oldalára, és elárasztja nektárjával Ilāvṛta egész területét.

5.16.20-21. vers: A hömpölygő lé a Jambū-nadī folyó mindkét partján feláztatja a földet, s amikor ezt a szél és a nap kiszárítja, tengernyi arany keletkezik, amit Jāmbū-nadának neveznek. A mennyek népe ebből az aranyból ékszereket készít, ezért a mennyei bolygók lakóit és örökifjú feleségeiket tetőtől talpig aranysisakok, arany karkötők és övek ékesítik. Így élvezik az életet.

5.16.22. vers: A Supārśva-hegy oldalán egy nagyon híres, hatalmas fa áll, amit Mahākadambának neveznek. Odvaiból öt mézfolyó ered, amelyek egyenként körülbelül öt vyāma szélesek. Ez a mézfolyam szüntelenül zuhog lefelé a Supārśva-hegy tetejéről, és keresztülfolyik Ilāvṛta-varṣán a nyugati oldalról indulva. Az egész földterület levegőjét ennek a folyónak a kellemes illata hatja át.

5.16.23. vers: A levegő, ami magával viszi az illatot azoknak az ajkairól, akik ittak ebből a mézből, száz yojana távolságban körös-körül mindent illatossá tesz.

5.16.24. vers: A Kumuda-hegyen egy hatalmas banyanfa áll, amit Śatavalśának neveznek, mert száz fő ága van. Ezekből az ágakból számtalan gyökér nő ki, amelyekből sok-sok folyó ered. A folyók a hegy tetejéről Ilāvṛta-varṣa északi oldalára folynak le, az ott élők nagy áldására, akiket bőségesen ellátnak tejjel, joghurttal, mézzel, tisztított vajjal, melasszal, gabonával, ruhákkal, ágyneművel, ülőhelyekkel és ékszerekkel. Mindent megkapnak, amire csak vágynak, hogy jólétben élhessenek, s ezért nagyon boldogok.

5.16.25. vers: Az anyagi világban azoknak, akik e hömpölygő folyók termékeit élvezik, nem ráncos a bőrük, és nincsenek ősz hajszálaik. Sohasem éreznek fáradtságot, és testük izzadsága nem áraszt rossz illatot. Nincs rájuk hatással az öregkor, a betegség vagy az idő előtti halál, nem szenvednek zord hidegtől vagy perzselő hőségtől, és testük nem veszíti el a ragyogását. Mindannyian nagyon boldogan, aggodalmak nélkül élnek, míg meg nem halnak.

5.16.26. vers: A Meru-hegy lábánál más hegyeket is találunk, gyönyörű elrendezésben, ahogyan a rostok helyezkednek el egy lótuszvirág örve körül. Nevük Kuraṅga, Kurara, Kusumbha, Vaikaṅka, Trikūṭa, Śiśira, Pataṅga, Rucaka, Niṣadha, Sinīvāsa, Kapila, Śaṅkha, Vaidūrya, Jārudhi, Haṁsa, Ṛṣabha, Nāga, Kālañjara és Nārada.

5.16.27. vers: A Sumeru-hegy keleti oldalán van két hegy, a Jaṭhara és a Devakūta, amelyek észak-déli irányban 18 000 yojana [144 000 mérföld] hosszúak. A nyugati oldalon szintén van két hegy, a Pavana és a Pāriyātra, amelyek ugyanilyen hosszan terjednek ki észak-déli irányban. A déli oldalon emelkedő két hegyet Kailāsának és Karavīrának nevezik; ezek kelet-nyugati irányban tesznek ki 18 000 yojanát. Az északi oldalon is van két ugyanilyen hosszú, kelet-nyugat irányban húzódó hegy, a Tṛśṛṅga és a Makara. E hegyek szélessége és magassága 2000 yojana [16 000 mérföld]. Ez a nyolc hegy veszi körül a Sumerut, a színarany hegyet, ami olyan fényesen ragyog, mint a tűz.

5.16.28. vers: A Meru csúcsának közepén található az Úr Brahmā városa. E városnak mind a négy oldala tízmillió yojana [nyolcvanmillió mérföld] hosszú. Az egész aranyból van, ezért a művelt tudósok és bölcsek Śātakaumbhīnak nevezik.

5.16.29. vers: Brahmapurī körül találhatók a bolygórendszerek nyolc fő irányítójának lakhelyei, Indra királyéval kezdve. Hasonlítanak Brahmapurīhoz, de méretük csupán egynegyede annak.