HU/SB 5.16.20-21
20-21. VERSEK
- tāvad ubhayor api rodhasor yā mṛttikā tad-rasenānuvidhyamānā vāyv-arka-saṁyoga-vipākena sadāmara-lokābharaṇaṁ jāmbū-nadaṁ nāma suvarṇaṁ bhavati. yad u ha vāva vibudhādayaḥ saha yuvatibhir mukuṭa-kaṭaka-kaṭi-sūtrādy-ābharaṇa-rūpeṇa khalu dhārayanti.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tāvat—egészen; ubhayoḥ api—mindkettőnek; rodhasoḥ—a partján; yā—ami; mṛttikā—a sár; tat-rasena—a jambū gyümölcsök levével, amelyek folyóként hömpölyögnek; anuvidhyamānā—átitatva; vāyu-arka-saṁyoga-vipākena—mert kémiai reakcióba lép a levegővel és a napfénnyel; sadā—mindig; amara-loka-ābharaṇam—amit a félistenek, a mennyei bolygók lakói az ékszereikhez használnak; jāmbū-nadam nāma—Jāmbū-nada nevű; suvarṇam—arany; bhavati—válik; yat—ami; u ha vāva—valóban; vibudha-ādayaḥ—a kiváló félistenek; saha—velük; yuvatibhiḥ—örökifjú feleségeik; mukuṭa—koronák; kaṭaka—karkötők; kaṭi-sūtra—övek; ādi—és így tovább; ābharaṇa—különféle ékszerek; rūpeṇa—formában; khalu—valójában; dhārayanti—tulajdonukban van.
FORDÍTÁS
A hömpölygő lé a Jambū-nadī folyó mindkét partján feláztatja a földet, s amikor ezt a szél és a nap kiszárítja, tengernyi arany keletkezik, amit Jāmbū-nadának neveznek. A mennyek népe ebből az aranyból ékszereket készít, ezért a mennyei bolygók lakóit és örökifjú feleségeiket tetőtől talpig aranysisakok, arany karkötők és övek ékesítik. Így élvezik az életet.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége elrendezéséből vannak olyan bolygók, amelyeken a folyók aranyat teremnek partjaikon. E Föld bolygó szerencsétlen lakói tökéletlen tudásuk miatt ámulatba esnek egy úgynevezett „bhagavān” láttán, aki képes egy morzsányi aranyat létrehozni. Most azonban megtudhatjuk, hogy az anyagi világ felsőbb bolygórendszereiben a Jambū-nadī partjainak sara a jambū levével keveredik, majd kölcsönhatásba lép a napfénnyel a levegőben, és aztán hihetetlen mennyiségű aranyat hoz létre. A férfiakat és nőket ott aranyékszerek díszítik, s így nagyon szépek. Ezen a földön sajnos olyan kevés arany van, hogy a világ kormányai megpróbálják azt elraktározni, és inkább papírpénzt nyomtatnak. Mivel e mögött a pénz mögött nincs aranyfedezet, a papír, amit pénzként kiosztanak, értéktelen, de a Földön élő emberek mégis rendkívül büszkék anyagi fejlettségükre. Napjainkban a lányok és a nők arany helyett műanyag ékszereket viselnek, és mindenki műanyag eszközöket használ, az emberek mégis nagyon büszkék anyagi gazdagságukra. Ezért mondják e kor embereire: mandāḥ sumanda-matayo manda-bhāgyā hy upadrutāḥ (SB 1.1.10). Ez azt jelenti, hogy rendkívül rosszak, és nagyon lassúak az Istenség Legfelsőbb Személyisége fenségének megértésében. Sumanda-matayaḥnak azért nevezik őket, mert olyan téves felfogásokkal rendelkeznek, hogy Istennek fogadnak el egy csalót, aki egy kis aranyat képes csinálni. Nincsen aranyuk, ezért valójában szegények, és így nagyon szerencsétlennek számítanak.
Ezek a szerencsétlen emberek a szerencse reményében, amiről ez a vers ír, néha a mennyei bolygókra akarnak emelkedni. Az Úr tiszta bhaktáit azonban egyáltalán nem érdekli az efféle gazdagság. Sőt, a bhakták az arany színét néha a fényes, aranyszínű ürülékhez hasonlítják. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt tanította a bhaktáknak, hogy ne hagyják, hogy az aranyékszerek és a gyönyörűen felékszerezett nők elbűvöljék őket. Na dhanaṁ na janaṁ na sundarīm: egy bhakta ne vonzódjon az aranyhoz, a gyönyörű nőkhöz vagy a sok követő jelentette tekintélyhez. Śrī Caitanya Mahāprabhu ezért bensőségesen így imádkozott: mama janmani janmanīśvare bhavatād bhaktir ahaitukī tvayi. „Uram, kérlek, áldj meg engem odaadó szolgálatoddal! Nem akarok semmi mást.” Egy bhakta azért imádkozik, hogy kikerüljön ebből az anyagi világból. Ez az egyetlen vágya.
- ayi nanda-tanuja kiṅkaraṁ
- patitaṁ māṁ viṣame bhavāmbudhau
- kṛpayā tava pāda-paṅkaja-
- sthita-dhūlī-sadṛśam vicintaya
Az alázatos bhakta így imádkozik az Úrhoz: „Kegyesen emelj ki engem az anyagi világból, amit eláraszt az anyagi pompa, és adj menedéket lótuszlábadnál!”
Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura így imádkozik:
- hā hā prabhu nanda-suta,
- vṛṣabhānu-sutā-yuta,
- karuṇā karaha ei-bāra
- narottama-dāsa kaya,
- nā ṭheliha rāṅgā-pāya',
- tomā vine ke āche āmāra
„Ó, Uram! Ó, Nanda Mahārāja fia! Most előttem állsz kedveseddel, Vṛṣabhānu leányával, Śrīmatī Rādhārāṇīval. Kegyesen fogadj el engem a lótuszlábad poraként, és kérlek, ne taszíts el, mert nincs más menedékem Rajtad kívül!”
Prabodhānanda Sarasvatī szintén utal rá, hogy az aranysisakos, felékszerezett félistenek helyzete csupán fantazmagória (tri-daśa-pūr ākāśa-puṣpāyate). A bhaktát az efféle pompa sohasem bűvöli el. Ő csak arra vágyik, hogy egy porszem lehessen az Úr lótuszlábán.