HU/SB 5.18.15
15. VERS
- ketumāle ’pi bhagavān kāmadeva-svarūpeṇa lakṣmyāḥ priya-cikīrṣayā prajāpater duhitṝṇāṁ putrāṇāṁ tad-varṣa-patīnāṁ puruṣāyuṣāho-rātra-parisaṅkhyānānāṁ yāsāṁ garbhā mahā-puruṣa-mahāstra-tejasodvejita-manasāṁ vidhvastā vyasavaḥ saṁvatsarānte vinipatanti.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ketumāle—a Ketumāla-varṣa nevű földrészen; api—szintén; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Viṣṇu; kāmadeva-svarūpeṇa—Kāmadeva (Pradyumna) formájában; lakṣmyāḥ—a szerencse istennője; priya-cikīrṣayā—arra vágynak, hogy elégedetté tegyék; prajāpateḥ—a prajāpatiknak; duhitṝṇām—a leányoknak; putrāṇām—a fiúknak; tat-varṣa-patīnām—e föld uralkodója; puruṣa-āyuṣā—egy emberélet (kb. száz év) alatt; ahaḥ-rātra—a nappalok és éjszakák; parisaṅkhyānānām—egyenlő számban; yāsām—akiknek (a leányoknak); garbhāḥ—magzataik; mahā-puruṣa—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; mahā-astra—a hatalmas fegyver (a korong); tejasā—ragyogásával; udvejita-manasām—akiknek elméje izgatott; vidhvastāḥ—elpusztult; vyasavaḥ—halott; saṁvatsara-ante—az év végén; vinipatanti—leesnek.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī folytatta: A Ketumāla-varṣa nevű földrészen az Úr Viṣṇu Kāmadeva formájában van jelen, egyedül azért, hogy bhaktáit elégedetté tegye. E bhakták között van Lakṣmījī [a szerencse istennője] is, valamint a prajāpati, Saṁvatsara, összes fiával és lányával együtt. A prajāpati leányai az éjszakák, fiai pedig a nappalok irányító istenségei. Összesen harminchatezren vannak, s így egy emberi lény életében minden nappalra és minden éjszakára jut egy. A prajāpati leányai minden év végén az Istenség Legfelsőbb Személyisége vakítóan ragyogó korongja láttán izgatottságukban mind elvetélnek.
MAGYARÁZAT
Ez a Kāmadeva, aki Kṛṣṇa Pradyumna nevű fiaként jelenik meg, viṣṇu-tattva. Ezt Madhvācārya magyarázza el, aki a Brahmāṇḍa Purāṇából idéz: kāmadeva-sthitaṁ viṣṇum upāste. Noha ez a Kāmadeva viṣṇu-tattva, teste nem lelki, hanem anyagi. Az Úr Viṣṇu Pradyumnaként vagy Kāmadevaként anyagi testet fogad el, mégis lelki szinten cselekszik. Nem számít, hogy teste lelki vagy anyagi, minden helyzetben tud lelki módon cselekedni. A māyāvādī filozófusok még az Úr Kṛṣṇa testét is anyaginak tekintik, de véleményük a legkevésbé sem akadályozza az Úr lelki cselekedeteit.