HU/SB 5.2.17
17. VERS
- śrī-śuka uvāca
- iti lalanānunayāti-viśārado grāmya-vaidagdhyayā paribhāṣayā tāṁ vibudha-vadhūṁ vibudha-matir adhisabhājayām āsa.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; iti—így; lalanā—nők; anunaya—megnyerni; ati-viśāradaḥ—nagyon hozzáértő; grāmya-vaidagdhyayā—jól ért az anyagi vágyak teljesítéséhez; paribhāṣayā—válogatott szavakkal; tām—őt; vibudha-vadhūm—a mennyei leányt; vibudha-matiḥ—Āgnīdhra, akinek olyan intelligenciája volt, mint a félisteneknek; adhisabhājayām āsa—elnyerte a kegyét.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī folytatta: Āgnīdhra Mahārāja, akinek intelligenciája olyan volt, mint a félisteneké, ismerte a művészetét, hogyan kell a nőknek hízelegni, s tudta, hogyan kell megnyerni őket. Kéjes szavaival így elégedetté tette a mennyei leányt, s elnyerte kegyét.
MAGYARÁZAT
Āgnīdhra király egy bhakta volt, ezért valójában nem vonzódott az anyagi élvezethez, mivel azonban az utódok végett egy feleséget akart, s az Úr Brahmā elküldte hozzá Pūrvacittit, ügyesen elégedetté tette a leányt hízelgő szavaival. A nők szeretik hallani a férfiak hízelgő szavai. Aki jól ért az udvarláshoz, azt vidagdhának hívják.