HU/SB 5.20.33
33. VERS
- yat tat karmamayaṁ liṅgaṁ
- brahma-liṅgaṁ jano ’rcayet
- ekāntam advayaṁ śāntaṁ
- tasmai bhagavate nama iti
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat—ami; tat—az; karma-mayam—a védikus szertartásokkal elérhető; liṅgam—a forma; brahma-liṅgam—ami megismerteti a Legfelsőbb Brahmant; janaḥ—egy személy; arcayet—imádnia kell; ekāntam—akinek teljes hite van az egyetlen Legfelsőbben; advayam—nem különbözik; śāntam—békés; tasmai—neki; bhagavate—a leghatalmasabb; namaḥ—tiszteletünk; iti—így.
FORDÍTÁS
Az Úr Brahmāt karma-mayaként, a rituális szertartások formájaként ismerik, mert a rituális szertartások bemutatásával az ember az ő helyzetébe kerülhet, s mert a védikus rituális himnuszok belőle nyilvánulnak meg. Megingathatatlan odaadással imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, ezért egy bizonyos értelemben nem különbözik Tőle. Mégsem úgy kell imádni őt, ahogyan azt a monisták teszik, hanem a különbséget látva. Az embernek mindig a Legfelsőbb Úr, a legfelsőbb imádandó Istenség szolgájának kell maradnia. Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk hát az Úr Brahmānak, a megnyilvánult védikus tudás formájának.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben a karma-mayam („a védikus szertartásokkal elérhető”) szó nagyon fontos. A Védák kijelentik: svadharma-niṣṭhaḥ śata-janmabhiḥ pumān viriñcatām eti. „Aki legalább száz életen keresztül szigorúan betartja a varṇāśrama-dharma elveit, az az Úr Brahmā helyzetébe kerülhet.” Fontos az is, hogy noha az Úr Brahmā rendkívül hatalmas, sohasem gondolja magát azonosnak az Istenség Legfelsőbb Személyiségével; mindig tudja, hogy ő az Úr örök szolgája. Mivel az Úr és a szolga azonosak a lelki síkon, a versben Brahmāt bhagavānnak szólítják. Bhagavān az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa, s ha egy bhakta teljes hittel szolgálja Őt, feltárulhat előtte a védikus irodalom jelentése. Brahmāt éppen ezért brahma-liṅgának nevezik, ami azt jelzi, hogy egész teste védikus tudásból áll.