HU/SB 5.3.6
6. VERS
- parijanānurāga-viracita-śabala-saṁśabda-salila-sita-kisalaya-tulasikā-dūrvāṅkurair api sambhṛtayā saparyayā kila parama parituṣyasi.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
parijana—szolgáid által; anurāga—nagy eksztázisban; viracita—végrehajtotta; śabala—elcsukló hangon; saṁśabda—imákkal; salila—víz; sita-kisalaya—új leveleket hozó ágak; tulasikā—tulasī levelek; dūrvā-aṅkuraiḥ—és frissen sarjadt fűvel; api—szintén; sambhṛtayā—végzett; saparyayā—imádat által; kila—valójában; parama—ó, Legfelsőbb Úr; parituṣyasi—elégedett leszel.
FORDÍTÁS
Ó, Legfelsőbb Úr, Te minden tekintetben teljes vagy! Bizonyosan nagyon elégedett vagy, amikor bhaktáid elcsukló hangon imákat mondanak Neked, és nagy eksztázisban tulasī leveleket, vizet, új leveleket hozó ágakat és zsenge füvet hoznak Neked. Ez biztosan elégedetté tesz.
MAGYARÁZAT
Ahhoz, hogy örömet okozzunk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, nincsen szükség nagy vagyonra, műveltségre vagy pompára. Ha valakit teljesen eláraszt a szeretet és az eksztázis, akkor elég, ha csupán egy virágot és egy kevés vizet ajánl fel. A Bhagavad-gītā kijelenti: patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyaṁ yo me bhaktyā prayacchati. „Ha valaki szeretettel és odaadással áldoz Nekem egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy egy kevés vizet, Én elfogadom azt.” (BG 9.26)
A Legfelsőbb Urat csakis odaadó szolgálattal lehet elégedetté tenni. Ezért mondja ez a vers, hogy az Úr az odaadástól és nem mástól válik elégedetté. A Hari-bhakti-vilāsa a Gautamīya-tantrát idézi:
- tulasī-dala-mātreṇa
- jalasya culukena vā
- vikrīṇīte svam ātmānaṁ
- bhaktebhyo bhakta-vatsalaḥ
„Śrī Kṛṣṇa, aki nagyon szereti bhaktáit, eladja Magát nekik pusztán egy tulasī levélért és annyi vízért, amit a tenyerükben felajánlanak.” A Legfelsőbb Úr indokolatlanul kegyes bhaktájához, olyannyira, hogy még a legszegényebb ember is képes arra, hogy odaadással és szeretettel felajánljon Neki egy kis vizet és egy virágot, s így elégedetté tudja tenni Őt. Ez az Úr bhaktái iránt érzett szeretetének köszönhető.