HU/SB 5.3: Rsabhadeva megjelenik Merudevi, Nabhi király felesége méhében
5.3.1. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta szavait: Nābhi Mahārāja, Āgnīdhra fia fiakra vágyott, ezért nagy odaadással fohászkodott az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, az Úr Viṣṇuhoz, minden áldozat Urához és élvezőjéhez, s imádta Őt. Felesége, Merudevī, aki mindaddig nem hozott világra egyetlen gyermeket sem, férjével együtt szintén az Úr Viṣṇut imádta.
5.3.2. vers: Az áldozat bemutatása során hét transzcendentális úton lehet elnyerni az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a kegyét: (1) értékes dolgok vagy ételek felajánlásával, (2) a helynek megfelelő tettekkel, (3) az időnek megfelelő tettekkel, (4) himnuszok felajánlásával, (5) a papokon keresztül felajánlást végezve, (6) a papok megajándékozásával és (7) a szabályozó elvek betartásával. A Legfelsőbb Urat azonban nem minden esetben lehet ezekkel a módszerekkel elérni, az Úr mégis szeretettel fordul bhaktája felé. Így aztán amikor Nābhi Mahārāja, aki az Úr bhaktája volt, nagy hittel, odaadással és tiszta, szennyezetlen elmével imádta az Urat, és Hozzá fohászkodott, s látszólag a pravargya yajña egyik formáját végezte, a kegyes Istenség Legfelsőbb Személyisége bhaktája iránti szeretetéből megjelent Nābhi király előtt, legyőzhetetlen és elbűvölő négykarú formájában. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, hogy teljesítse bhaktája vágyát, megnyilvánult előtte szépséges alakjában, mely végtelen örömet nyújt a bhakták elméjének és szemének.
5.3.3. vers: Az Úr Viṣṇu négykarú formájában jelent meg Nābhi király előtt. Teste ragyogott, s a legkiválóbb személyiségnek tűnt. Testének alsó részén sárga selyemruhát viselt, mellkasát pedig az örök szépséget árasztó Śrīvatsa jel díszítette. Kezében kagylókürtöt, lótuszvirágot, korongot és buzogányt tartott, nyakában a Kaustubha drágakő mellett egy erdei virágokból készült füzért viselt. Sisakja, fülbevalói, karkötői, öve, igazgyöngyből fűzött nyaklánca, kardíszei, bokacsengettyűi és ragyogó drágakövekkel kirakott egyéb ékszerei csodálatossá tették. Amikor Nābhi király, a papok és segítőtársaik megpillantották az Urat maguk előtt, úgy érezték magukat, mint a földönfutó, aki hirtelen nagy kincshez jut. Üdvözölték az Urat, tisztelettel meghajtották fejüket Előtte, majd a megfelelő felajánlásokat elvégezve imádták Őt.
5.3.4-5. vers: A papok imákat kezdtek zengeni az Úrhoz: Ó, Te, aki a legérdemesebb vagy az imádatra, mi csupán a szolgáid vagyunk! Noha teljes vagy Önmagadban, arra kérünk, indokolatlan kegyedből fogadj el egy parányi szolgálatot tőlünk, örök szolgáidtól! Valójában nem ismerjük transzcendentális formádat — csupán újra és újra tiszteletteljes hódolatunkat tudjuk ajánlani Neked a védikus írások és a hiteles ācāryák tanításai szerint. A materialista élőlények nagyon vonzódnak az anyagi természet kötőerőihez, ezért sohasem tökéletesek, Te azonban felette állsz minden anyagi felfogásnak. Neved, formád és természeted mind transzcendentálisak, és tapasztalati tudással lehetetlen felfogni őket. Ki érthetne meg Téged? Az anyagi világban mi csak anyagi neveket és tulajdonságokat észlelünk. Nem vagyunk többre képesek, mint hogy tiszteletteljes hódolatunkat és imáinkat ajánljuk Neked, a transzcendentális személynek. Ha kedvező transzcendentális tulajdonságaidról beszélünk, az az egész emberiség bűneit eltörli majd. Ez számunkra a legáldásosabb cselekedet, melyen keresztül részben megérthetjük természetfölötti helyzetedet.
5.3.6. vers: Ó, Legfelsőbb Úr, Te minden tekintetben teljes vagy! Bizonyosan nagyon elégedett vagy, amikor bhaktáid elcsukló hangon imákat mondanak Neked, és nagy eksztázisban tulasī leveleket, vizet, új leveleket hozó ágakat és zsenge füvet hoznak Neked. Ez biztosan elégedetté tesz.
5.3.7. vers: Sok mindennel imádtunk Téged, és áldozatokat mutattunk be Neked, de úgy gondoljuk, nincs szükség ilyen sok dologra ahhoz, hogy elégedetté tegyünk.
5.3.8. vers: Az élet minden célja és gazdagsága közvetlenül, önellátóan, szüntelenül és korlátlanul nő Benned minden pillanatban. Valójában Te vagy maga a korlátlan élvezet és a gyönyörteli lét. Ami minket illet, ó, Urunk, mi mindig anyagi élvezetre vágyunk. Neked nincs szükséged mindezekre az áldozatokra. Ezek számunkra vannak, hogy megkaphassuk áldásaidat. A gyümölcsöző eredményekért hajtjuk végre őket; Neked semmi szükséged rájuk.
5.3.9. vers: Ó, urak Ura! Nem ismerjük a dharma, az artha, a kāma és a mokṣa, a felszabadulás folyamata végzésének útját, mert valójában nem tudjuk, mi az élet célja. Személyesen megjelentél előttünk, mint aki megkívánja az imádatot, de igazság szerint csak azért vagy itt, hogy láthassunk. Végtelen és indokolatlan kegyedből jöttél el, a mi érdekünkben, hogy elnyerjük személyes dicsőséged áldását, amit apavargának, felszabadulásnak hívnak. Annak ellenére eljöttél, hogy tudatlanságunk miatt nem imádunk megfelelően.
5.3.10. vers: Ó, mindenki közül leginkább imádatra méltó! Te vagy a legkegyesebb áldásadó, s azért jelentél meg a szent Nābhi király áldozati arénájában, hogy áldásodban részesíts minket. Azzal, hogy megpillanthattunk Téged, a legértékesebb áldást adtad nekünk.
5.3.11. vers: Drága Urunk! Minden elmélkedő nagy bölcs és szent szüntelenül lelki tulajdonságaidról beszél. Mindannyian felégették magukban a tengernyi szennyeződést, s a tudás tüzével megerősítették elkülönülésüket az anyagi világtól. Ily módon szert tettek tulajdonságaidra, és mindannyian elégedettek önmagukban. Személyesen azonban még azok is nagyon ritkán pillanthatnak meg, akik nagy lelki gyönyört éreznek, amikor tulajdonságaidról énekelnek.
5.3.12. vers: Kedves Urunk! Lehet, hogy a nehézségek, az éhség, az elesettség, az ásítás miatt, vagy mert a halál pillanatában, amikor a lázunk magasra szökik, s gyötrelmes, beteg állapotba kerülünk, nem fogunk tudni emlékezni nevedre, formádra és tulajdonságaidra. Ezért imádkozunk Hozzád, ó Urunk, mert Te nagyon szereted bhaktáidat. Segíts nekünk, hogy emlékezzünk Rád, hogy szent neveidet énekelhessük, hogy tulajdonságaidról és cselekedeteidről beszélhessünk, mert ez bűnös életeink minden visszahatását képes megsemmisíteni!
5.3.13. vers: Kedves Urunk! Íme, itt áll Előtted a kiváló Nābhi király, aki élete végső céljául azt tűzte ki, hogy olyan fia lehessen, mint Te. Ó, Urunk! Helyzete olyan, mint azé az emberé, aki egy dúsgazdag embertől egy pár szem gabonát koldul. Nābhi Mahārāja olyannyira vágyik egy fiúgyermekre, hogy ezért imád Téged, noha Te a legjobb helyzetbe emelhetnéd őt: eljuttathatnád a mennyei bolygókra, vagy felszabadulással jutalmazhatnád, s így visszatérhetne Istenhez.
5.3.14. vers: Kedves Urunk! Ha valaki nem imádja a nagy bhakták lótuszlábát, az illuzórikus energia legyőzi, s megzavarja az értelmét. Kit nem ragadtak el még az anyagi élvezet hullámai, amelyek olyanok, mint a méreg? Illuzórikus energiád legyőzhetetlen. Az anyagi energia útja kifürkészhetetlen, és senki sem tudja, hogyan működik.
5.3.15. vers: Ó, Urunk, Te oly sok csodálatos tettet hajtasz végre! E hatalmas áldozat bemutatásával egyetlen célunk az volt, hogy egy fiúgyermeket kapjunk — nincsen tehát túl sok intelligenciánk. Nem vagyunk tapasztaltak az élet céljának felismerésében. Azzal, hogy meghívtunk Téged erre a jelentéktelen áldozatra, amelyet anyagi érdekből mutattunk be, kétségtelenül nagy sértést követtünk el lótuszlábad ellen. Ó, urak Ura! Arra kérünk, indokolatlan kegyedből s amiatt, hogy mindenkivel egyenlően bánsz, bocsásd meg sértésünket!
5.3.16. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: A papok, akiket még Nābhi király, Bhārata-varṣa uralkodója is imádott, felajánlották prózában írt imáikat [melyeket általában vers formában írnak], és leborultak az Úr lótuszlábához. Az urak Ura, a félistenek uralkodója nagyon elégedett volt velük, s megszólalt.
5.3.17. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Ó, nagy bölcsek! Kétségtelenül nagyon elégedett vagyok imáitokkal. Mindannyian igazat mondtok. Azért imádkoztatok, hogy Nābhi királyt egy olyan fiúval áldjam meg, mint amilyen Én vagyok, ezt azonban nagyon nehéz teljesíteni. Mivel Én vagyok a páratlan Legfelsőbb Személy, s mivel senki sem egyenlő Velem, lehetetlen még egy olyan személyiséget találni, mint Én. Mindnyájan képzett brāhmaṇák vagytok azonban, s ezért szavaitok nem maradhatnak hatástalanok. A brahminikus tulajdonságokkal rendelkező brāhmaṇákat olyannak tekintem, mint saját számat.
5.3.18. vers: Senkit sem találok, aki Velem egyenrangú lenne, ezért személyesen terjedek ki egy teljes részemmé, és így jelenek majd meg Nābhi Mahārāja, Āgnīdhra fia feleségének, Merudevīnek a méhében.
5.3.19. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: Így szólt az Úr, s aztán távozott. Nābhi király felesége, Merudevī királynő a férje oldalán ült, s mindent hallott, amit a Legfelsőbb Úr mondott.
5.3.20. vers: Ó, Viṣṇudatta, Parīkṣit Mahārāja! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége elégedett volt a nagy bölcsekkel ezen az áldozaton, ezért úgy döntött, Maga mutatja meg, hogyan kell eleget tenni a vallásos elveknek [ahogyan azt a szertartásokat végző brahmacārīk, sannyāsīk, vānaprasthák és gṛhasthák teszik], s teljesíti Nābhi Mahārāja vágyát is. Így aztán Merudevī fiaként megjelent eredeti lelki formájában, amely az anyagi természet kötőerői felett áll.