HU/SB 5.5.26
26. VERS
- sarvāṇi mad-dhiṣṇyatayā bhavadbhiś
- carāṇi bhūtāni sutā dhruvāṇi
- sambhāvitavyāni pade pade vo
- vivikta-dṛgbhis tad u hārhaṇaṁ me
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sarvāṇi—mind; mat-dhiṣṇyatayā—mivel az Én székhelyem; bhavadbhiḥ—általatok; carāṇi—ami mozog; bhūtāni—élőlények; sutāḥ—kedves fiaim; dhruvāṇi—ami nem mozog; sambhāvitavyāni—tisztelni; pade pade—minden pillanatban; vaḥ—általatok; vivikta-dṛgbhiḥ—tiszta látással és megértéssel (arról, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége Paramātmāként mindenütt jelen van); tat u—az, közvetve; ha—bizonyára; arhaṇam—tiszteletet ajánlani; me—Nekem.
FORDÍTÁS
Kedves fiaim, ne legyetek irigyek egyetlen élőlényre se, se mozgóra, se mozdulatlanra! Tudnotok kell, hogy Én jelen vagyok bennük, ezért ajánljátok tiszteleteteket nekik minden pillanatban! Ha így tesztek, Nekem mutatjátok ki tiszteleteteket.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben a vivikta-dṛgbhiḥ szóval találkozunk, aminek a jelentése: irigység nélkül. Az élőlények mind az Istenség Legfelsőbb Személyisége Paramātmā formájának lakhelyei. A Brahma-saṁhitā megerősíti: aṇḍāntara-sthaṁ paramāṇu-cayāntara-stham. Az Úr jelen van az univerzumban Garbhodakaśāyī Viṣṇuként és Kṣīrokadaśāyī Viṣṇuként, és minden atomban is ott van. A Védák kijelentik: īśāvāsyam idaṁ sarvam. A Legfelsőbb Úr mindenhol jelen van, és bárhol van, az az Ő temploma. Egy templomnak még a távolból is a tiszteletünket ajánljuk, és ehhez hasonlóan minden élőlény iránt ki kell mutatnunk tiszteletünket. Ez azonban nem a panteizmus elmélete, amely szerint minden Isten. Minden kapcsolatban áll Istennel, mivel Isten mindenütt jelen van. Nem szabad különbséget tennünk a szegények és a gazdagok között, mint a daridra-nārāyaṇa ostoba imádói. Nārāyaṇa a gazdagban és a szegényben egyaránt jelen van. Nem szabad azt gondolnunk, hogy Nārāyaṇa csak a szegények között van. Ő mindenütt ott van. Egy fejlett bhakta mindenkinek a tiszteletét ajánlja, még a macskáknak és a kutyáknak is.
- vidyā-vinaya-sampanne
- brāhmaṇe gavi hastini
- śuni caiva śva-pāke ca
- paṇḍitāḥ sama-darśinaḥ
„Az alázatos bölcsek igaz tudásuk révén egyenlőnek látják a tanult és szelíd brāhmaṇát, a tehenet, az elefántot, a kutyát és a kutyaevőt [a kasztonkívülit] is.” (BG 5.18) Nem szabad azt gondolnunk, hogy ez a śama-darśinaḥ, egyenlő látásmód azt jelenti, hogy az egyén ugyanolyan, mint a Legfelsőbb Úr — mindig van köztük különbség. Minden egyén különbözik a Legfelsőbb Úrtól. Aki a vivikta-dṛk, a sama-dṛk alapján az egyéni élőlényt egyenlőnek tekinti a Legfelsőbb Úrral, az téved. Az Úr mindig kiemelkedő helyzetben van, noha beleegyezik, hogy mindenütt jelen legyen. Śrīla Madhvācārya a Padma Purāṇát idézve a következőket mondja: vivikta-dṛṣṭi-jīvānāṁ dhiṣṇyatayā parameśvarasya bheda-dṛṣṭiḥ. „Aki tisztán lát és nem irigy, az láthatja, hogy a Legfelsőbb Úr különbözik minden élőlénytől, bár minden élőlényben jelen van.” Madhvācārya tovább idézi a Padma Purāṇát:
- upapādayet parātmānaṁ
- jīvebhyo yaḥ pade pade
- bhedenaiva na caitasmāt
- priyo viṣṇos tu kaścana
„Aki mindig látja a különbséget az élőlény és a Legfelsőbb Úr között, az nagyon kedves az Úrnak.” A Padma Purāṇa ezenkívül azt is leírja, hogy yo hareś caiva jīvānāṁ bheda-vaktā hareḥ priyaḥ: „Aki azt hirdeti, hogy az élőlények különböznek a Legfelsőbb Úrtól, az nagyon kedves az Úr Viṣṇunak.”