HU/SB 5.5.27
27. VERS
- mano-vaco-dṛk-karaṇehitasya
- sākṣāt-kṛtaṁ me paribarhaṇaṁ hi
- vinā pumān yena mahā-vimohāt
- kṛtānta-pāśān na vimoktum īśet
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
manaḥ—elme; vacaḥ—szavak; dṛk—látás; karaṇa—az érzékeknek; īhitasya—minden tettnek (amit a test, a társadalom, a barátság stb. fenntartása érdekében hajtunk végre); sākṣāt-kṛtam—közvetlenül felajánlott; me—Nekem; paribarhaṇam—imádat; hi—mert; vinā—nélkül; pumān—bárki; yena—ami; mahā-vimohāt—a nagy illúzióból; kṛtānta-pāśāt—éppen olyan, mint Yamarāja erős kötele; na—nem; vimoktum—megszabadulni; īśet—képessé válik.
FORDÍTÁS
Az érzékszervek — az elme, a látás, a szavak, a tudásszerző és cselekvő érzékek — valódi működése az, hogy egyedül az Én szolgálatomat végzik. Ha az élőlény nem így használja az érzékeit, akkor nem gondolhat arra, hogy kiszabaduljon az anyagi lét börtönéből, ami éppen olyan, mint Yamarāja erős kötele.
MAGYARÁZAT
A Nārada-pañcarātra így ír:
- sarvopādhi-vinirmuktaṁ
- tat-paratvena nirmalam
- hṛṣīkeṇa hṛṣīkeśa-
- sevanaṁ bhaktir ucyate
Ez a bhakti végkövetkeztetése. Az Úr Ṛṣabhadeva végig az odaadó szolgálatot hangsúlyozta, és most levonja a végkövetkeztetést, mely szerint minden érzékünket az Úr szolgálatába kell állítanunk. Ötféle tudásszerző érzék és ötféle cselekvő érzék létezik. Ezt a tíz érzékszervet és az elmét teljes mértékben az Úr szolgálatába kell állítanunk, másképp az ember nem szabadulhat ki māyā karmai közül.