HU/SB 5.5.28
28. VERS
- śrī-śuka uvāca
- evam anuśāsyātmajān svayam anuśiṣṭān api lokānuśāsanārthaṁ mahānubhāvaḥ parama-suhṛd bhagavān ṛṣabhāpadeśa upaśama-śīlānām uparata-karmaṇāṁ mahā-munīnāṁ bhakti-jñāna-vairāgya-lakṣaṇaṁ pāramahaṁsya-dharmam upaśikṣamāṇaḥ sva-tanaya-śata-jyeṣṭhaṁ parama-bhāgavataṁ bhagavaj-jana-parāyaṇaṁ bharataṁ dharaṇi-pālanāyābhiṣicya svayaṁ bhavana evorvarita-śarīra-mātra-parigraha unmatta iva gagana-paridhānaḥ prakīrṇa-keśa ātmany āropitāhavanīyo brahmāvartāt pravavrāja.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; evam—így; anuśāsya—miután tanította; ātma-jān—fiait; svayam—személyesen; anuśiṣṭān—kulturált és művelt; api—bár; loka-anuśāsana-artham—hogy tanítsa az embereket; mahā-anubhāvaḥ—a nagy személyiség; parama-suhṛt—mindenki nagyszerű jóakarója; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; ṛṣabha-apadeśaḥ—akit Ṛṣabhadevaként ünnepelnek és ismernek; upaśama-śīlānām—azoknak, akik nem vágynak anyagi élvezetre; uparata-karmaṇām—akiket már nem érdekelnek a gyümölcsöző tettek; mahā-munīnām—akik sannyāsīk; bhakti—odaadó szolgálat; jñāna—tökéletes tudás; vairāgya—lemondás; lakṣaṇam—jellemzi; pāramahaṁsya—a legkiválóbb emberi lényeknek; dharmam—a kötelességek; upaśikṣamāṇaḥ—tanítva; sva-tanaya—fiainak; śata—száz; jyeṣṭham—a legidősebb; parama-bhāgavatam—az Úr legkiválóbb bhaktája; bhagavat-jana-parāyaṇam—az Úr bhaktáinak, a brāhmaṇáknak és a vaiṣṇaváknak a követője; bharatam—Bharata Mahārāja; dharaṇi-pālanāya—a világ irányításával törődve; abhiṣicya—a trónra emelve; svayam—személyesen; bhavane—otthon; eva—bár; urvarita—maradt; śarīra-mātra—csak a test; parigrahaḥ—elfogadva; unmattaḥ—egy őrült; iva—éppen olyan; gagana-paridhānaḥ—az ég a ruhája; prakīrṇa-keśaḥ—haja zilált; ātmani—Önmagában; āropita—tartva; āhavanīyaḥ—a védikus tűz; brahmāvartāt—a Brahmāvartaként ismert helyről; pravavrāja—vándorolni kezdett a világban.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī így szólt: Így tanította fiait mindenki kiváló jóakarója, a Legfelsőbb Úr, Ṛṣabhadeva. Bár tökéletesen műveltek és kulturáltak voltak, mégis oktatta őket, hogy példát mutasson, hogyan kell egy apának tanítania fiait, mielőtt visszavonul a családi élettől. A sannyāsīk, akiket már nem kötnek a gyümölcsöző tettek, és akik azután, hogy anyagi vágyaik megsemmisültek, az odaadó szolgálat útjára léptek, szintén tanulnak ezekből az utasításokból. Az Úr Ṛṣabhadeva megtanította száz fiát, akik közül a legidősebb, Bharata rendkívül fejlett bhakta és a vaiṣṇavák követője volt. Az Úr a királyi trónra ültette őt, hogy uralkodjon a világ felett. Ezek után az Úr Ṛṣabhadeva, noha otthonában maradt, úgy élt, mint egy őrült, meztelenül, zilált hajjal. Aztán az áldozati tüzet Magába fogadva elhagyta Brahmāvartát, hogy bejárja a világot.
MAGYARÁZAT
Valójában az Úr Ṛṣabhadeva tanításai nem kifejezetten fiainak szóltak, hiszen ők már műveltek voltak, és fejlett tudással rendelkeztek. Ezek az utasítások inkább azoknak a sannyāsīknak valók, akik fejlett bhakták akarnak lenni. A sannyāsīknak követniük kell az Úr Ṛṣabhadeva utasításait, amikor az odaadó szolgálat útját járják. Az Úr Ṛṣabhadeva visszavonult a családi élettől, és már akkor is mint meztelen őrült élt, amikor még családjával lakott.